Fiú – lány identitás

Bagdy Emőke pszichológus gondolatait jó hallgatni. Hírt hoz egy olyan boldog világról, ami lehetséges. A minap a krízisekről tartott előadása kapcsán készült vele egy beszélgetés, melyből idézünk. A fiú-lány identitáskeresés időszaka is egy válság, a mai válaszok, amelyek a gyermekre hagyják ezt a döntést, alapvetően hibásak, sőt őrültek. 

Krízishelyzetek már egész kis kortól

Az egész életében krízisből krízisbe kerül az ember. „Születése pillanatától megvannak azok a kritikus fejlődési időszakok, amikben teljesíteni kell az adott korszak életfeladatát, meg kell tanulni bizonyos dolgokat, bele kell nőni abba az emberi világba, amely követelményeket támaszt.“ nyilatkozta Bagdy Emőke. Mint elmondja az első életévben meg kell tanulni szeretni, örülni, ragaszkodni, kötődni. Az ember alapvetően társas lény. De nem mindegy, hogy kötődünk – hogy a szeretet kinyíljon, hogy a kötődésből hűség legyen, hogy az ember meghaladja az állati ösztönszintet. Meg kell tanulni, hogy a másikhoz felelősségvállaló, hűséges kötődéssel tudjon kötődni. Ennek mintáját az édesanyától kapja, aki jelen van a gyermek életében, ellátja szükségleteitm, és ez mélyen beépül a sejtmemóriába. A szeretet és a ragaszkodás képességét öntudatlanul, az anyatejjel szívjuk magunkba.

“Az első veszteség, keserves csalódás akkor következik be, amikor még lubickolunk a boldog, szeretetteli kapcsolatban. A második életévben ráeszmélünk, mi külön lények vagyunk, nem vagyunk egyek édesanyánkkal. Ez egy krízis. A gyereknek meg kell tanulnia elviselni azt, hogy a szülő időnként távol van. Ez az autonómia korszaka. Helyes, hogy a szülő segíti ezt a nekibátorodást az életre, és nem olt belé félelmet. A gyerek ugyanis nem fél, a szülő arcáról leolvasható félelem teszi őt félénkké.”

Fiú vagy lány?

„A harmadik életév is krízisállapotot hoz magával, ekkor ismerjük fel önmagunkat. Ezt hívják szociális születésnek. Elemi szinten fogalmazódnak meg kérdések: én fiú vagyok, ő pedig lány, hogy is van ez? Ráeszmélünk a nemi különbözőségre. A szülői feladat, hogy ekkor ráerősítsünk a nemi vonásokra. A gender-identitás körüli őrület, ami kavarog a világban, különösen megkívánja, hogy szülőként legyünk egyértelműek. Ha fiúnak születtél, neveljünk téged fiúnak, mert benne van a génjeidben, más az agyműködésed, a hormonszinted, más ember vagy, mint egy lány.“ mondta el a pszichológus.

Európában szerinte rosszul értelmezik az esélyegyenlőséget. „Természetellenes, hogy hagyjuk a gyerekre, hogy eldöntse, fiú-e vagy lány. Kijelentem, és felelősséget vállalok érte, hogy három-öt éves korunkban mi nem tudunk eldönteni semmit. Tízéves korunkig van önismereti zárlatunk, azt sem tudjuk, kik vagyunk. Az apa, az anya, a tanítók mondják meg, kik vagyunk, és azt a mintát vesszük fel, ezt építjük be az identitásunkba. Ezen felül három-öt éves korban történik meg az, amit a pszichológia identifikációnak nevez, önkéntelen azonosulás a saját nemünkhöz tartozó szülővel.“ 

(via)