Fogsor, vigyázz!

A gyerekeknél tapasztalható arc- és állcsontokat érintő fejlődési rendellenességek nemcsak esztétikai problémákat okozhatnak, hanem fejfájást, fül-orr-gégészeti panaszokat, sőt, extrémebb esetben akár tartási rendellenességekhez, belső szeri panaszokhoz, de tanulási problémákhoz és viselkedési zavarokhoz is vezethetnek.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
egészség és lélek
2016. szeptember 02. Paulik András

A gyerekeknél tapasztalható arc- és állcsontokat érintő fejlődési rendellenességek nemcsak esztétikai problémákat okozhatnak, hanem fejfájást, fül-orr-gégészeti panaszokat, sőt, extrémebb esetben akár tartási rendellenességekhez, belső szeri panaszokhoz, de tanulási problémákhoz és viselkedési zavarokhoz is vezethetnek – hívta fel a figyelmet dr. Kovalenko Marina, az Alternatív Mozgásszervi és Gerincgyógyászati Klinika vezetője.


Az ezzel kapcsolatos kutatások 30-40 évvel ezelőtt kezdődtek, miután a megfigyelések szerint egyre többen születtek világszerte fogazati anomáliáikkal. Az okok több mindenre vezethetőek vissza: egyrészt a fiatalabb generáció tagjai már jóval magasabbra nőnek, mint elődeik, így lazább kötőszövetekkel rendelkeznek, ami teret ad a fogak mozgásának, másrészt pedig egyre több szennyező anyagok – többek között hormonok és szennyezett levegő – is befolyásolhatják a torzulásokat.

A helyzet Magyarországon is egyre rosszabb: a hazai viszonylatban jelentős felmérést végző Czukor Zsolt 1985-ben 40,8%-ban, majd 1991-ben 41,3%-ban talált orthodonciai rendellenességet a véletlenszerűen kiválasztott 12 évesek körében, azonban 2000-ben Gábris Katalin a 17-18 éves korosztály már több mint kétharmadánál, pontosabban 70,4 %-ánál. Ezen adatok egyértelműen mutatják a magyarországi serdülőkori fogszabályozóellátás növekvő jelentőségét.

Az állkapocs ízület működési zavara mechanikai úton a fogakra és a koponya többi csontjára és a rajtuk keresztül kilépő erekre és a szervezetet ellátó idegekre egyaránt hat. Sőt, mindegy „leképezi” a rágóizmok tónusát a többi izmon. Kovalenko Marina a torzulások következményeiről szólva elmondta, a fogak aszimmetrikus érintkezése többek között az orrnyálkahártya keringését is befolyásolja, és az idegszálak blokkolása a nyálkahártya bedurranását idézheti elő, ami a belső fülkürtön keresztüli „szellőzését” akadályozza, így később fülészeti problémákhoz is vezethet. Mint fogalmazott, a sorozatos felső légúti gyulladások „szóródása” neurológiai eredménye extrém esetekben viselkedési problémákat és tanulási zavarokat is okozhatnak. Hozzátette azt is, hogy az úgynevezett Substance P gyulladásos anyag képzését elősegítve neurogén gyulladáshoz vezet, ami jelentős kihívást jelent immunrendszerünk számára, és a legújabb kutatások alapján akár autoimmun betegségek hátterében is állhat (például Parkinson-kór, Sclerosis Multiplex vagy éppen Alzheimer-kór)

Kovalenko Marina szerint a fogszabályzás esetében elengedhetetlen lenne az állkapocs, sőt az különálló csontokból álló koponya helyzetét is figyelembe venni. A „gnatológia” a fogászat egy külön szakterülete, ahol megvizsgálják az okklúziót/harapást, elemzik és mérik a két állcsont, illetve a szemben lévő fogak egymáshoz való viszonyát. Lényeges, hogy a mindkét állcsont esetében helyesen illeszkedjenek egymáshoz, az állkapocs ízületei és az izmok megfelelően működhessenek, hiszen idegrendszeri összeköttetéseik az egész szervezetre hatással lehetnek – jegyezte meg a doktornő, kiemelve: ezt követően a Cranio(koponya) – cervico(nyak) – mandibularis(állkapocs) rendszer szintjén kell kezelni a problémát. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a koponya-nyaki és állkapocs csontok kapcsolatait a teljes test szintjén kell figyelembe venni.

Hiszen más agyi idegekkel történő kapcsolata révén komoly szabályozási problémákat generálhat, így állandósíthatja az élet során kialakult panaszokat, nagyon színes, látszólag ok nélküli tünet együtteseknek adhat teret.