Folyton sír a baba? 7+1 lehetséges ok, amire talán még nem gondoltál

Minek örülj, ha “többemberes” a babád? című cikkemben volt szó a “többemberes” babákról: ezek a csecsemők nagyon nagyigényűek, és a szülők (főleg első gyermek esetében) könnyen érezhetik magukat teljesen tehetetlennek: a kicsi csak sír és sír, és semmi se jó neki.

Gyakran még ma is élből rámondják az ilyen babára, hogy hasfájós. Igaz, manapság már valamivel több az ilyen tipp: túl feszes/ túl laza az izomzata, refluxa van – ezek egyébként mind egészen reálisak, nem úgy, mint a “rossz a tejed” meg a “hisztizik”.

De nézzük meg, mi minden lehet még, amire talán még nem gondoltál a babasírás okaként!

1. Szopigondok

Nagyon sokszor a szoptatás körül találjuk a “hibát”: nem igény szerint kap a baba, vagy úgy kap, de az anya minden negyedórában másik mellel kínálja meg, így csak a hígabb első tejhez jut hozzá. Az eredmény a baba székletén látszik legjobban: habos és zöldes színű lesz. A megoldás nem a tejadag csökkentése, hanem az ún. blokkszoptatás szokott lenni: három óránként váltunk csak mellet, de azon belül a baba annyiszor szopizhat az adott mellből, amennyiszer csak kér. Szerencsére nincs olyan, hogy “túletetjük”, és nem árt neki, ha “ráeszik” az előző adagra!

Az ételintolerancia szoptatott babáknál jóval ritkább, mint az anyák gondolni szokták. Ami az anya étrendjéből elsősorban problémákat okoz, a tejfehérje szokott lenni. Ahhoz, hogy ezt “kikutassuk”, kb. 3 hét tejtermékmentességre van szükség – 10 nap-3 hét alatt ürül ki ugyanis a tejfehérje a szervezetből.

2. Bent ragad a levegő

Ez valóban hasfájáshoz, az pedig síráshoz szokott vezetni babáéknál. A megoldás viszont nem okvetlen a szélcső és a gyógyszertári szerek; lehet, hogy az is elég, ha figyelünk a baba jelzéseire. Egy csecsemő 6-7-szer jelzi a szükségletét, mielőtt sírni kezdene – vagyis a frázis, miszerint “a babának nincs más nyelve, csak a sírás”, közel sem igaz! Ha éhes, annak nagyon jellegzetes jeleit adja: csücsörít, cuppog, szájába veszi az öklét. Ha nem figyelünk fel ezekre, végül sírni kezd, eközben levegőt nyel, és mikor nagyon éhesen szopni kezd, sokkal nyugtalanabbul teszi – és közben megint levegőt nyel.

A függőleges testhelyzet – a hordozás természetes testhelyzete – is segíti a bent ragadt levegő távozását. Ha hordozva szoptatjuk a babát, felesleges büfiztetni – és egyébként a legtöbb babánál akkor is szükségtelen, ha nyugodtan, félálomban szopizik, pl. éjszaka mellettünk fekve.

3. Megszokta, hogy így jelezzen

Ha azt a bizonyos 6-7 jelzést nem vesszük észre, akkor ugye a baba sírni kezd. De – mint mi mindannyian – hamar kondicionálódik: ha azt érzékeli, hogy csak a sírására kap reakciót, talán úgy van vele: “na, hát akkor eleve sírással indítok”. A szülő pedig azt érzékeli, hogy a baba folyton sír. Szerencsére a legtöbb ilyen tendencia visszafordítható, ha rászánjuk az energiát, hogy megnevelgessük a ráérzésünket.

4. Testközelséget akar – mindenáron

A legtöbb “többemberes” baba főleg testközelségre vágyik. Ő nem egy modern életállapotból indul ki, hanem egy ősközösségből: abból, hogy sok ember veszi körül, és épp annyi inger éri, amennyire szüksége van. Ja, és persze – sosem teszik le (hogy netán valami vadállat megehesse), csak akkor, mikor már ő maga “kéri”.

Na de akkor mit is tegyünk? Komolyan cipeljük egész nap? Nyilván nem, de amennyire tudjuk, elégítsük ki a testkontaktus-szükségletét is! A legkönnyebb módunk erre a hordozás – és persze az energikus, babázós kedvű rokonok és barátok.

5. Egyedül elaludni? – Soha!

Egy ősközösségben ugye nem teszik le a babákat; az elalvást sem úgy képzelik, hogy neki egyedül kellene megoldania. Sok remekbe szabott tréningezős módszert fejlesztettek már ki, de ezek nem arról szólnak, amire a baba huzalozva van. A testkontaktus fejleszti az idegrendszerét, szociális készségeit, fenntartja az ősbizalmát – a tréningezés viszont elidegeníti, és hosszú távon nincsenek előnyei. Bátran altasd szoptatva, aludj vele közös ágyban, “kapkodd fel” gyakran!

Forrás: Pinterest

6. Vízszintes testhelyzet és kakilás…

Ahogy itt már volt szó róla, a vízszintes testhelyzetben kakilás nem természetes a babáknak sem. Talán ez mint sírási ok csak sokadjára jut eszünkbe, pedig adja magát – nekünk se lenne kedvünk fekve magunk alá piszkítani! Ha azt látjuk, hogy a babánk kínlódva tartja vissza a székletét – meg akkor is, ha nem -, érdemes lehet kipróbálni az EC-t.

7. Az a fránya hozzátáplálás

Sokan megszenvedik a szilárd ételek bevezetését: a baba nem akar enni, vagy sosem azt, sosem akkor akarja enni, és a hozzátáplálási kísérletezés kudarcok sorozatává válik. Egyrészt lehet, hogy még korai. Ha a baba súlya megfelelően növekszik, de szilárdat nem akar enni, pedig már 12 hónapos – könnyen lehet, hogy nincs még szüksége rá. De ha adott a hozzátáplálás minden kritériuma (stabil ülés, rágókészség, érdeklődés, stb.), és a kicsi mégsem szívesen fogyasztja a fincsi pépeket, lehet, hogy inkább valóban szilárdra vágyik. A BLW módszer (darabos hozzátáplálás) lényege, hogy kezdettől puha, de szilárd ételeket kínálunk a kicsinek, hogy a saját kezével felcsipegethesse őket. (Bővebben erről itt)

+1. Empátiából sosem elég

Van olyan, hogy a szülők tudatosan nem reagálnak a sírására. Én úgy hiszem, sokkal fontosabb a gyerekünk szükségleteit kielégítenünk, mint törődni idegenek véleményével, akik szerint adott helyen nem illendő szoptatni, pelust cserélni, stb. A legtöbb dolgot meg lehet oldani diszkréten – ha meg nem, megoldom nem-diszkréten. Azzal sem tudok egyetérteni, hogy az anya kényelme érdekében be kell törni a babát. A művészet ebben az egészben éppen a szükségletek összeegyeztetése.

A legtöbb szülő viszont szeretné kielégíteni a babaszükségleteket, csak valahogy nem mindenki érez rájuk. Az, hogy éhes, melege van, fázik, általában stimmel, de sokan nem látják az álmosság jeleit, vagy túlstimulálják a babát anélkül, hogy észrevennék. A színes-hangos játékok sora, a tömeg, főleg zajjal együtt (ld. bevásárlóközpont) nagyon megterhelő ingerrengeteg a baba idegrendszerének. A stresszre alvással szeretnek reagálni, de sokszor nem adnak alkalmat nekik, vagy már ahhoz is fáradtak, hogy el tudjanak aludni.

Azt hiszem, ha egy baba általános kedélyállapotába bele akarjuk élni magunkat, el kell képzelnünk azt az érzékenységi fokunkat, mikor már nagyon-nagyon fáradtak és ingerlékenyek vagyunk, és mindenre érzékenyen reagálunk. Egy “többemberesnél” pedig ugyanez a négyzeten…