Gender és teremtés, teremtés és tudomány

Ma is tart, sőt határozottan felerősödött Európában annak a nevelési irányzatnak a hatása, amely az Egyesült Államokban 1965 és 1995 között virágzott, s az emancipáció kísérőjelenségeként hirdette, hogy a fiúk és a lányok bizonyos elsődleges és másodlagos nemi jellegeket leszámítva lényegében egyformák, s csak a társadalmi konvenciók, ergo a konzervatív, patriarchális nevelés miatt alakulnak ki a férfias vagy a nőies viselkedésminták. A manapság „gender”-nek hívott elmélet hirdetői szerint tehát a fiúkat ily módon erőszakosan formálták férfiasra, a lányokat pedig nőiesre.

Jó pár évvel ezelőtt, amikor még volt televíziónk, megrökönyödve láttam Terry Blackkel egy interjút, amelyben bemutatta az általa nem is értem, miképpen, de örökbe fogadott kisfiút egy fülbevalóval a fülében. A riporteri kérdésre, hogy a fülbevaló ugyan mit keres egy kisfiú fülében, azt felelte, hogy úgy kell nevelni a gyermeket, hogy megadjuk számára az esélyt, hogy majd nagyobb korában eldöntse, fiú akar-e lenni vagy leány.

Igen, akkor még ez meglepő volt, de manapság ha bemész egy ékszerészhez, hogy fülbevalót vegyél újszülött leányodnak vagy lányunokádnak, előfordul, hogy megkérdezik, kislánynak vagy kisfiúnak lesz-e az ékszer. Édesanyám legalábbis így járt a lányunknak fülbevalót keresve, s amikor ismerőseinknek ezt elmeséltük, senki nem rökönyödött meg, sőt azt mondták, ez ma már természetes és mindennapos. Te már hallottál vagy tapasztaltál ilyesmit?

A legújabb tudományos eredményekig az agresszív propaganda hatására amúgy egészen intelligensnek tűnő emberek is elhitték, hogy csak nemzőszervi és élettani különbségek vannak a fiúk és a lányok közt. Úgy tűnt, mintha a komoly kutatók, pszichológusok, ideggyógyászok, politikusok mind figyelmen kívül hagyták volna azokat a nézeteikkel teljesen ellentétben álló tényeket, hogy például csak a menstruációs ciklus és annak hormonális hatásai is milyen módon, a férfiaktól mennyire eltérően tudják befolyásolni a nők viselkedését, gondolkodását. Azt hiszem, hogy férfitársaim megerősíthetnek ebben a tapasztalatban.

A tudomány

A nemek közti különbségek feltérképezésében az utóbbi évtizedekben rohamosan fejlődő agykutatás is a segítségünkre sietett, és a CT, valamint az MRI és más hasonló vizsgálatokkal külső beavatkozás nélkül is alapvető különbségeket fedeztek fel a férfi és a női agy működésében.

Mára már tudjuk, hogy a női és a férfi agy sejtjei nem egyformán kapcsolódnak egymáshoz. A női agyban ugyanis sokkal több idegpálya köti össze az agy egymástól távol eső területeit, a férfi agyban viszont az egyes agyféltekéken belül alakul ki jelentősen nagyobb számú idegi összeköttetés. Felmérték, hogy azonos ingerekre másképp más és más területei reagálnak a női és a férfi agynak.

Az eltérések okai

Egészen a nyolcadik hétig mind a férfiak, mind a nők agya női agynak tűnik, de a nyolcadik héten a fiúk agyát óriási tesztoszteronhullám borítja el. A férfiagynak ekkor nem csupán a színe, hanem a szerkezete is megváltozik.

A nagy mennyiségű tesztoszteron elpusztítja a kommunikációs sejtek jelentős részét, valamint a kéregtestnek nevezett idegköteg egy részét is.  Az az idegpálya csökken tehát számottevő mértékben, amely összeköti az érzelmeket  feldolgozó jobb agyféltekét a beszédközpontot tartalmazó bal agyféltekével. A kéregtest persze megmarad, de ezen túl sosem lesz olyan hatékony benne az áthallás, mint a nőknél. Ez tehát döntő hatást gyakorol a nőkétől eltérő, vagyis férfias viselkedésre.

A tesztoszteronnak nem csupán ez a hatása, hanem növeli a fiúk szex valamint agresszióközpontjában lévő neuronok és áramkörök mennyiségét.

A női agy ennek nincs kitéve, így épek maradnak a kommunikációs és érzelmi központjai, sőt azok a női fejlődéssel együtt növekednek, fejlődnek, s neurológiailag egyre szervesebben összekapcsolódnak.

A kisagyban éppen fordított a helyzet: itt a férfiak esetében lényegesen több a kapcsolat a két agyfélteke között.

Ezért lesz a lány baráti, érző, beszédes… vagyis nőies. Ezért lesznek gondoskodó hajlamai, s nem utolsósorban ezért akar babázni, állatokat gondozni, minden plüssmacit meggyógyítani. Ezért öleli meg beszélgetés közben azokat, akiket szeret, s ezért akar mindenkivel kompromisszumkész és kommunikációra épülő társas kapcsolatot kialakítani. A nők gyengédsége és érzékenysége tehát ideg-élettani és hormonális hatásokra vezethető vissza.

Kérdések önmagunkhoz

Dr. James Dobson találó megfogalmazása szerint a kislányok alapvető kérdése, amely végigkíséri az életüket, s amelyre választ akarnak kapni, nem más, mint hogy szeretetre méltóak-e, tudják-e őket mások  önmagukért szeretni. Sok felnőtt nőt is ezért kínoz az érzés, hogy nem önmagáért szeretjük őt, hanem a főztjéért, a testéért, a szépségéért, a mittudomén mijéért. Az ebből fakadó kérdés persze nem csak őket kínozza, hanem azokat is, akiknek ezt rendszeresen felteszik. Nos, nem: egyszerűen azért szeretjük őket, amilyenek, és ennek persze a fenti tulajdonságok is a részei, vagyis összefoglalóan az, hogy nőiesek, és ily módon kiegészítik a férfit.

 A fiúk alapvető kérdése valami egészen más, mégpedig az, hogy elég rátermett ember vagyok-e, s minden tettüket, versengésüket az a megfogalmazatlan vágy hajtja, hogy erre a kérdésre igenlő választ kapjanak. Hasonlítani akarnak a teremtő, uralkodó, alkotó Istenhez. A fiúk a tesztoszteron hatása miatt akarnak állandóan harcias, verekedős, versengős játékokat játszani, továbbá agyi tulajdonságaik, vagyis az egy agyféltekén belüli intenzívebb idegkapcsolatok miatt ügyesebben dolgozzák fel a térbeli információt, továbbá eredményesebb a mozgáskoordinációjuk. A dolgokkal, tárgyakkal kapcsolatban az érdekli őket, hogy mi hogyan és miért működik, s ennek eredménye gyakran a számtalan szétszerelt játék, óra és egyéb kibelezett tárgy és állat.