“Ha betegen születik, akkor is szeretni fogom!”
"Anyuka, a babája valószínűleg sosem lesz teljesértékű felnőtt"... A fejem zsongani kezdett, a pulzusom lassult, úgy éreztem abban a percben elájulok. Utolsó erőmmel az orvosomra néztem, aki épp azt kérdezte: megtartja?"
“Anyuka, a babája valószínűleg sosem lesz teljesértékű felnőtt”… A fejem zsongani kezdett, a pulzusom lassult, úgy éreztem abban a percben elájulok. Utolsó erőmmel az orvosomra néztem, aki épp azt kérdezte: megtartja?”
Emőke és férje több mint tíz éve házasok, sokáig vártak első gyermekükre, aki végül lombik-bébiként fogant meg. “Sokáig próbálkoztunk a férjemmel, hogy gyermekünk születhessen, de valahogy nem akart összejönni. Öt év után, mikor már úgy voltunk vele, hogy nem baj, ketten is jól megleszünk, kopogtatott a gólya. A várandóságom csodás volt, míg a 12 hetesen előírt genetikai vizsgálaton kiderült, Down-kóros a gyerekem.”
Az abortusz az egyetlen “helyes” út?
Ha egy kismama szembesül vele, hogy babája várhatóan betegen születik majd, hamarosan élete legnehezebb döntésére kényszerül: megtartsa-e a babát annak ellenére, hogy lehet, egész életében ápolásra szorul, vagy megszakítsa a terhességét. Sajnos az orvosok többsége sok esetben az abortuszt kínálja egyetlen lehetőségként ebben a helyzetben, pedig az abortusz mélységes lelki fájdalommal jár, ahogy arról egy korábbi cikkünkben nyolc anyuka is beszámolt. Emőke ahogy mondja, régen azon az állásponton volt, ha úgy van, el kell vetetni a gyermeket, de abban a pillanatban mikor megtudta, hogy várandós, már nem volt kétsége afelől, hogy sosem tenné meg, bármi is történjen.
A pszichológus szerint a legnehezebb ilyenkor, hogy nagyon rövid, és meghatározott az az idő, mialatt döntenünk kell a gyermekünk életéről. “Ilyenkor krízisállapot alakul ki, és tudjuk jól, hogy ilyen krízishelyzetben általában nem tudunk racionálisan gondolkodni. Ebben az időszakban pedig épp arra van szükségünk, hogy nyugodtan végig gondoljuk a döntésünket és alternatívákat gyártsunk. A legfontosabb, hogy ne csak az orvosi diagnózisra döntsünk az abortusz mellett, hiszen nem egyszer volt már arra példa, hogy egy betegnek tituált gyermek valójában egészségesen jött a világra.”
Ha megtartom széthullik a család?
Bár Emőke szerint, náluk nem volt kérdés, hogy megtartják a kicsit, mégis sokszor megkapta akár a saját családján belül is a kérdést, hogy “biztos akarsz egy beteg gyereket a családba?”. A legtöbb esetben a nők kérdés nélkül vállalják a babát, míg a férfiak nem biztosak ebben annyira. A férfiak közül sokan nem tudják feldolgozni, hogy beteg a gyerekük, ezért elmenekülnek, de ha maradnak is, sokszor nem tudják feldolgozni, hogy az ő gyerekük más. Ilyenkor jó pszichológushoz fordulni, aki segít felfolgozni ezt az új szituációt és segít megnyílni az apának, hogy feloldhassa magában a gátjait. “Régen úgy gondoltam, ha még “időben” megtudnám, hogy beteg a gyermekem, lehet, hogy nem tartanám meg. De mikor a terhességi tesztem pozitív lett, már tudtam, ha betegen születik, akkor is szeretni fogom! Szerencsére az apja is így érezte. Dávid nemsokára hároméves lesz, nagyon kiegyensúlyzott kissrác.”
Pólya Bella pszichológus szerint ebben a krízishelyzetben mindenképpen közösen kell döntenie a családnak, hogy a későbbiekben ne alakuljon át a másik fél hibáztatásává a döntés. “Ez az elhatározás arról a két emberről kell szóljon, akik a babát várják. Fontos, hogy egy közös elhatározás szülessen, mert ha az egyik fél nem biztos a döntés helyességében, az később tönkreteheti a házasságot. Nem lesz könnyű meghozni a döntést, ami persze a párkapcsolat státuszától is függhet. Egy kapcsolat elején, mikor még a felek sem ismerik annyira egymást, nehéz egy ilyen döntést meghozni, de azoknál akik már régebb óta együtt vannak és már szeretnének gyermeket egy ideje, talán könnyebb ezt a elhatározást meghozni.”
Vannak mások is!
Egy támogató család nagyon jó ilyenkor, de az is sokat segít, ha a szülők megism
A down-os családok megsegítésére jött létre a Down Dada sorstársi segítő szolgálat. A Down Alapítvány középsúlyos értelmi fogyatékos és halmozottan sérült gyermekek, fiatalok és felnőttek fejlesztését, önálló életvitelének segítését, valamint családjaik támogatását tűzte ki céljául, annak érdekében, hogy lehetőleg minden értelmi fogyatékos gyermek családban nőhessen fel, felnőttként pedig a lehető legközelebb jusson az önálló élet megvalósításához.
erkednek hozzájuk hasonló családokkal. A közös sors összekovácsol és segít az információk, tapasztalatok cseréjében. Ennek köszönhetően a szülők láthatják, hogy igenis lehet teljesértékű életet élni egy beteg babával. Vannak olyan csoportok, ahol a kismama már a várandóságától elkezdve kaphat segítséget. A pszichológus szerint azért jók ezek a csoportok, mert a kismama a sorstársaknak köszönhetően különféle közösségi helyzetekbe bele tud kerülni, így segítséget is tud kapni a jövőben esetlegesen fellépő problémékkal kapcsolatban.
Áldatlan állapot címmel 2008-ban jelent meg Singer Magdolna könyve, ami végre megtöri a csendet a rendellenesen fejlődő magzatokkal kapcsolatban. A gyásztanácsadóként is dolgozó írónő szerint, amíg nem volt ilyen fejlett a magzati diagnosztika, szinte csak a jó oldalát élvezték az anyukák a terhességnek. “Nem aggodalomban telt a kilenc hónap. Ma már egy vizsgálattól vizsgálatig tartó rettegés az egész várandósság, ami akörül forog, hogy találnak-e valamilyen rendellenességet vagy betegséget” – mondta. Singer Magdolna könyve remélhetően megtöri azt a csendet, ami a rendellenesen fejlődő magzatok sorsának alakulását veszi körül. A reménnyel, örömmel, boldog várakozással teli áldott állapotból a várandós anya mély örvénybe zuhan, nincs kapaszkodó, segítség, támasz. Áldatlan állapot ez, szorongásokkal, kétségekkel, félelmekkel terhelt. A “modern taigetoszi” történetek feltárják a magzati diagnosztika örvendetes fejlődésének árnyoldalát is, átérezhetjük, milyen sors vár azokra a szülőkre, akik e fejlődés áldásának köszönhetően „időben” megtudják, hogy gyermekük rendellenesen fejlődik az anyaméhben.
