Hány éves kortól vigyük ki a gyereket a temetőbe?
A halál sok családban tabu, és a szülők kínosan próbálják kerülni, mert maguk sem tudják, hogy mit mondjanak róla a gyereknek. Pedig ő ettől függetlenül számos helyen találkozik vele a mindennapokban, ezért lényeges, hogy beszéljünk róla.
November elseje közeledtével sok kisgyerekes családban felmerül a kérdés, hogy mi legyen a gyerekkel a temetőlátogatás alatt. Vigyük vagy ne vigyük? Mit képes a gyerek felfogni a halálból? Tamás-Lipták Zita gyermekpszichológus válaszolt a kérdéseinkre.
Hogyan kezeljük a halált? Mit képesek ebből a gyerekek felfogni?
Jó lenne, ha a szülők a halál témához minél természetesebben és őszintébben tudnának viszonyulni, és ennek megfelelően tudnának kommunikálni a gyerekekkel – már az egészen kicsikkel is. De ez nehéz, hiszen a felnőttek is jórészt hozott mintákból dolgoznak, velük sem biztos, hogy nyíltan beszélgettek erről gyerekként, így a halál sok családban tabu – olyasmi, ami rossz, nehéz téma, ennélfogva nem beszélünk róla, próbálunk vele nem foglalkozni, hárítani. Így aztán nehéz ezt jól közvetíteni a gyerekeknek. Pedig fontos lenne, mert az, hogy a gyerek a halál fogalmával találkozzon, elkerülhetetlen – ömlik rá a médiából; tévéből, rádióból, újságokból, az internetről, de megjelenik a mesékben, és persze a való életben is találkozhat a halállal, elmúló, elhasznált dolgokkal.
Ha nem beszélünk róla, miközben folyamatosan hall balesetekről, terrortámadásokról, természeti katasztrófákról, az ovistárs nagypapájának haláláról, a szomszéd cica elpusztulásáról, akkor ezek az információk feldolgozatlanul, értelmezhetetlenül kavarognak benne, amik hosszabb távon sokkal több problémát okozhatnak, mint ha szánunk rá időt és figyelmet, és megválaszoljuk a kérdéseit, beszélgetünk vele az elmúlásról, veszteségről. Minél kisebb, annál rövidebb és egyszerűbb megfogalmazással, de őszintén, nem mellébeszélve.
A cikk itt folytatódik.
