Hét év után csoda történt! – egy kitartó pár története

Judit mosolygós kismamaként ül párjával a váróban, kislányukat megmutatni érkeztek a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézetbe kezelőorvosukhoz, Dr. Vereczkey Attilához, akinek – saját kitartásuk mellett – gyermekük születését köszönhetik. Azért vállalkoztak az interjúra, mert szeretnék megosztani történetüket azokkal a párokkal, akik még útjuk elején járnak, hiszen sok mindenen estek át, mire kislányukat végre a karjukban tarthatták.

– Hogyan kerültek kapcsolatba a klinikával?

– Úgy kezdődött ez az egész, hogy egy neves hazai specialista ajánlotta számunkra Dr. Vereczkey Attilát és csapatát. Ekkor már hét éve jártunk intézetről-intézetre, számos szakemberrel konzultáltunk, rengeteg vizsgálaton túlestünk, de semmilyen okot nem találtak a háttérben, ami indokolta volna, hogy miért nem jön a baba. Mindössze egyetlen fiatal orvos említette egy ultrahangvizsgálat során, hogy „egy kis behúzódás” található a méhemben.

– Történt bármilyen beavatkozás, hogy orvosolják a problémát?

– Igen, megoperáltak, de azt mondták, hogy végül nem találtak semmit. Mivel nem sikerült tisztázni a meddőség okát, ezért egy inszemináción is túlestem, ekkor hiperstimuláció is fellépett. Végül ott is hagytuk azt az intézetet, és új megoldás után kutattunk, így kerültünk végül a specialista ajánlására a Versys Clinics-be. Nagyon meglepett minket, milyen óriási különbséget tapasztaltunk a másik intézethez képest. A széleskörű szakmai felkészültség mellett itt mindenki kedves és segítőkész volt velünk, bíztattak minket, és végre alaposan kivizsgálták a problémánkat.

– Mi az, amire fény derült a vizsgálatok során?

– Kiderült, hogy olyan összetett nőgyógyászati problémám van, ami miatt több okból is esélytelen voltam arra, hogy egy egészséges kisbabának adjak életet. Nemcsak anatómiai eltérésekre derült fény, hanem arra is, hogy egy genetikai mutációt hordozok, vagyis homozigóta vagyok, amire folsavat és B-vitamint szedtem, emellett a hormoneredményeimen is javítani kellett endokrinológus segítségével. Mindezek mellett Dr. Vereczkey Attila a kivizsgálást követően endoszkópos műtétet javasolt, amely nemcsak endometriózist, hanem méhfejlődési rendellenességet is igazolt, ezeket sikerült egyetlen műtéti beavatkozás alkalmával orvosolni.

– Mit tapasztalt a műtétet követően?

– Az ébredést követően persze éreztem a fájdalmat, de erre azonnal kaptam fájdalomcsillapítót, és onnantól kezdve már nem is volt semmilyen panaszom. Már másnap teljesen jól éreztem magam, és szerencsére a műtét is nagyon jól sikerült, ahogy az a későbbiekben teljesen be is igazolódott.

– Hogyan végződött a történetük a meddőségi klinikán?

Négy hónappal a műtétet követően arra lettem figyelmes, hogy késik a menstruációm. Először azt hittem, hogy elszámoltam valamit, de azért persze csináltunk gyorsan a férjemmel egy meddőségi tesztet. Amikor pozitív lett nem akartunk hinni a szemünknek, s még két teszt kellett ahhoz, hogy el merjük hinni: kisbabát várok. Teljesen természetes úton fogant meg a baba, és szerencsére minden a legnagyobb rendben ment a terhesség során is. Hihetetlenül hálásak vagyunk Dr. Vereczkey Attilának és csapatának, hogy velünk voltak a nehézségek során, és a terhesgondozás alatt is, ráadásul a kisbabánkat is ő segítette világra. Abban is biztos vagyunk, hogy akkor is visszatérünk hozzá, amikor már a következő kisbabákat várjuk.

Judit kezelőorvosa, Dr. Vereczkey Attila szerint a meddőséget komplex szemléletben, azaz a szakmák közötti összefogásban érdemes kezelni. Judit esetében részleges méhsövény, valamint 3. stádiumú endometriózis volt kimutatható, amelyet komoly kismedencei összenövések is súlyosbítottak. A szakember hangsúlyozta, hogy az ilyen jellegű problémákra a minimál-invazív sebészet jelenti a leghatékonyabb megoldást, mivel ez a korszerű technológia lehetővé teszi, hogy ne kelljen hosszabb metszéssel felnyitni a hasfalat, hanem apró lyukakon keresztül történjen a beavatkozás. Judit esetében a műtét során a méhet kettéosztó sövényt átmetszették, a kismedencei összenövéseket oldották, és az endometriózisos területet lézerrel evaporizálták, vagyis elpárologtatták, így megszűntek azok a problémák, amelyek akadályozták a gyermekvállalást.

A Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet szakembere szerint Judit esete is igazolja az intézet stratégiájának sikerességét, amely szerint a meddő párok számára nem feltétlenül a lombikbébi-program jelenti a megoldást, sokszor a kiváltó ok, például méhfejlődési rendellenesség műtéti megoldása segíthet az egészség helyreállításában. Dr. Vereczkey Attila szerint tehát a személyre szabott kezelést érdemes előnyben részesíteni, hiszen sok esetben a hormonális rendellenesség korrigálása, illetve a pszichológussal történő néhány alkalmas konzultáció is a kívánt gyermekáldáshoz vezethet.

Háttérinformációk:

Hiperstimuláció nélküli lombikbébi-kezelés

A meddőségi technikák nagyon sokat fejlődtek az évtizedek során, azonban még mindig sokszor hallhatunk olyan esetekről, amikor a szervezet túlreagálja a kezelést, és úgynevezett hiperstimulációs szindróma lép fel. Hogyan lehet elkerülni ezeket a kellemetlen, sőt sokszor veszélyes tüneteket úgy, hogy mégis megfelelő mennyiségű petesejtet nyerhessenek a szakemberek? Meddőségi specialistáink segítenek választ találni a kérdésekre.

Ahhoz, hogy megértsük, hogy mi is vezet a hiperstimulációs szindróma kialakulásához, először azt fontos megértenünk, hogy mit jelent maga a stimulációs folyamat, és miért van rá szükség a mesterséges megtermékenyítési procedúra során.

„A kontrollált ováriális hiperstimuláció (COH) az asszisztált reprodukciós eljárásokhoz használt gyógyszeres kezelés következtében létrejött normális élettani állapot, amelynek során nemcsak egy tüsző, és benne egy petesejt érik meg, ahogy a normál ciklusban szokásos, hanem több. Ennek célja, hogy a kezelés esélyét javítsuk azzal, hogy több megtermékenyíthető petesejtet hozunk létre. A kontrollált ováriális hiperstimuláció és a hiperstimulációs szindróma (OHSS) között a különbséget alapvetően a klinikai tünetek határozzák meg, így elkülöníthetünk enyhe, középsúlyos, vagy súlyos hiperstimulációt.

Az enyhe hiperstimuláció során, amely az esetek hozzávetőlegesen 20-30 százalékban fordul elő, hasfeszülésen és diszkomfort érzésen túl egyéb tünetek nem jelentkeznek. Középsúlyos hiperstimuláció esetén hasűri folyadék jelenik meg, de ez szerencsére már sokkal ritkább, mindössze az esetek 1-5 százalékban jelentkezik.  A hiperstimuláció súlyos formájában pedig a mellkasban is folyadék gyülemlik fel, és mélyreható anyagcsere változások, a vér besűrűsödése, a vese és a májfunkciók romlása következik be. Bár a súlyos hiperstimuláció igen ritka, 1 százalék alatti, akár végzetes következményekkel is járhat, ezért fontos, hogy el tudjuk kerülni ezt az állapotot – tudhattuk meg Dr. Kósa Zsolttól, a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet meddőségi specialistájától.

Ez a veszélyes tünet együttes szerencsére ma már jórészt elkerülhetővé vált, azonban fontos szempont, hogy ne csak a nő egészségét védjék a szakemberek, hanem ugyanakkor a mesterséges megtermékenyítés is sikerrel járjon. Ehhez azonban arra van szükség, hogy érett petesejteket nyerjenek ki a szakemberek.

„Nagyon gondos körültekintéssel kell megkezdenünk a stimulációt, a folyamatos nyomon követés pedig elengedhetetlen. A hiperstimulációs szindróma ugyanis korai fázisában felfedezhető a stimuláció során rendszeresen végzett ultrahang- és hormonvizsgálatokkal. A különböző kezelések alkalmazásával ez az állapot kontrollálható, és a megfelelő időben alkalmazott terápiával a súlyos tünetek, szövődmények kialakulása elkerülhető” – magyarázza Dr. Vereczkey Attila, a Versys Clinics meddőségi és endoszkópos specialistája.

A gondos orvosi monitorozás tehát segíthet abban, elkerülhetővé váljon ez a kellemetlen, sőt olykor veszélyes tünetcsoport. Azonban a legújabb kutatások arra is fényt derítettek, hogy mennyi az az optimális petesejt szám, amelyre a szakembereknek törekedniük kell annak érdekében, hogy a nő egészséges gyermeket hozzon a világra.

„Egy nemrégiben publikált angol kutatás, amely során több mint 400 ezer nő stimulált ciklusát követték nyomon, fontos támpontot jelenthet a hiperstimulációs szindróma elkerülésében, és a sikerességi arány növelésében. Ez a kutatás ugyanis rámutatott arra, hogy 15-20 közötti petesejt az az optimális sejtszám, amely során még nagy eséllyel nem lép fel hiperstimulációs szindróma, viszont így a legnagyobb az élve születés aránya. Az eredmények azt igazolták, hogy a születési arány folyamatosan nő a petesejtek számával egészen 15 petesejtig, az optimális értékek 15 és 20 petesejt között tetőzik, 20 petesejt fölött pedig egyenletes csökkenés tapasztalható” – számolt be a legújabb tudományos eredményekről Dr. Vereczkey Attila.

Bár a lombikbébi kezelések legfontosabb mérőszáma a megszületett gyermekek aránya, de a szakemberek szerint a kockázatok és szövődmények minimalizálása is fontos szempont. Emiatt a modern szakmai szemlélet szerint az intézmények szakmai programjukban törekednek a hiperstimulációs szindróma mentes klinikák megteremtésére. A két szakember szerint a jövendőbeli édesanyák egészségének védelme érdekében a meddőségi klinikák biztonságosabbá tétele szintén elengedhetetlen szempont.

Endometriózis, korunk pestise

Az endometriózis egyike a legrejtélyesebb betegségnek, és még megbecsülni se tudjuk, hogy Magyarországon hány nő szenved tőle. A betegség tünetei közé tartozik, hogy komoly fájdalommal jár a menstruációt megelőző, illetve a menstruáció alatti néhány nap, ami jóval erősebb, mint a „szokásos” menstruációs görcs. Emellett sok esetben a szexuális együttlétet is fájdalom kíséri, de a tünetek között fáradékonyság, menstruáció során fájdalmas bélmozgások, deréktáji fájdalmak, hasmenés vagy székrekedés, combba, derékba sugárzó fájdalom, illetve esetenként egyéb tünetek, sőt akár teljes tünetmentesség is előfordulhat. A tünetek sokszínűsége mellett a diagnosztikát nehezíti, hogy egyértelműen csak laparoszkópiával, vagyis hastükrözéssel járó szövettani mintavétellel lehet igazolni a betegség jelenlétét.

Dr. Vereczkey Attila főorvos, endoszkópos és meddőségi specialista szerint az endometriózisnak sokkal nagyobb jelentősége van, mint amennyire az érintett betegek tudomással bírnak. Az endometriózis felismerése világszerte átlagosan 6 év, 8 orvos, ami azt jelenti, hogy a páciens 6 évig jár különböző szakemberekhez, míg végül a valós betegségére fény derül. Ez a szám megdöbbentette a tudományos világot, hiszen a diagnosztikai eszközök egész tárházával rendelkeznek a szakemberek, mégis az endometriózis legpontosabb diagnózisa a műtéti beavatkozás, például a laparoszkópia.

Kialakulásának okai még nem bizonyítottak egyértelműen, azonban számos teória létezik. A szakemberek egy része szerint a menstruáció során a menstruációs szövettörmelék a petevezetőkön keresztül a hasüregbe jut vissza, ott megtapad a hashártyán, és növekedésnek indul, míg mások genetikai okoknak tulajdonítják az endometriózis kialakulását. Az újabb elméletek szerint a nők embrionális korából származó szövetmaradványok felelősek az endometriózis kialakulásáért, azonban egyértelműen még egyik elméletet sem sikerült igazolni.

Az endometriózisban szenvedő páciensek számára talán a legfontosabb kérdés, hogy miként gyógyítható ez a betegség? Sajnos ahogy a tünetek sokszínűsége is mutatja, maga a betegség egy igen sorszínű kórkép, ezért egyelőre még nincs olyan gyógymódja, amely mindenki számára teljes gyógyulást biztosítana. A kezelési módok közé tartozik a hormonkezelés, az endoszkópos sebészeti beavatkozás, illetve sokszor a terhesség vállalása is megoldást jelenthet. Ez utóbbinál sokszor maga a meddőség jelenti a problémát, illetve a fájdalmas endometriózis akár már fiatal korban is jelentkezhet, amikor a gyermekvállalás még nem aktuális.

Összességében elmondható, hogy az endometriózishoz sokszor olyan magas fájdalom és emocionális stressz társul, amely az életminőséget jelentősen ronthatja, rányomhatja a bélyegét a munkára, párkapcsolatra, illetve a hétköznapokra is, emellett szintén fontos veszélye, hogy akár meddőséget is okozhat. Éppen ezért fontos a páciensek tudatossága is, vagyis ha menstruációjuk szinte elviselhetetlen fájdalommal jár, mindenképpen érdemes felkeresniük egy specialistát, aki segít tüneteik feltérképezésébe, és a lehető leghatékonyabb megoldás megtalálásába.

A betegséggel kapcsolatban nemrégiben új hírek is napvilágot láttak. Az elismert tudományos folyóirat, a The Lancet Oncology napjainkban számolt be arról, hogy az endometriózisban szenvedő nők három petefészekrák típusban is veszélyeztetettebbek, mint az egészséges populációba tartozó társaik. Az Ovarian Cancer Assiociation Consortium pedig felhívta a figyelmet arra a riasztó tényre is, hogy azoknál a nőknél, akiknél endometriózis szerepel a kórtörténetben, háromszor nagyobb az úgynevezett világos sejtes rákos megbetegedés, több mint kétszer olyan gyakori az endometrioid rákos megbetegedés, valamint kétszer olyan gyakori a jól differenciált szerózus petefészekrák kialakulásának esélye.

Marie Lou Ballweg, az Endometriosis Association elnöke szerint mindenképpen érdemes az endometriózisban szenvedő nőknek minél alaposabban tájékozódni betegségük mellett a petefészekrákról is annak érdekében, hogy felismerjék az esetlegesen jelentkező tüneteket, és erről azonnal tájékoztatni tudják kezelőorvosukat. Az endometriózis tünetei ugyanis lehetnek a petefészekrák tünetei is, beleértve a székrekedést, felfúvódást, bevizesedést, fájdalmat, hasi duzzadást, gyakori vizelési ingert, hányingert, valamint hasi diszkomfort érzést is.

A Társaság szerint 89 millió nő szenved világszerte endometriózisban, ezért a megfelelő odafigyelés és tájékoztatás kiemelkedő fontosságú.