Amit csak a család adhat a gyerekeknek

Ez egy kicsit olyan érzés, mintha most már egy valamelyest kisebb lenne szülő felelőssége, mert az iskola majd újra „kézbe veszi” a gyereket. Azonban ez egy olyan csalóka helyzet, mert így kimaradhatunk a gyerekeink életéből, illetve elszalaszthatunk olyan dolgokat, amit csak mi tudunk megadni nekik, illetve csak tőlünk tudják igazán megkapni.

A gyerekek megszületésük óta folyamatosan fejlődnek értelmileg, érzelmileg, szociálisan, fizikailag és lassan férfivá vagy nővé érnek. Ezek nem egyik pillanatról a másikra következnek be, hanem mindig történik velük valami, ami hozzájárul ehhez a fejlődéshez. Sok programot és sok élmény-lehetőséget kell nekik adni szülőként, mert az iskola elsősorban tudást ad. Van ugyan tornaóra is, de túrázni a családdal tudnak elmenni a gyerekeink, és sportolni is akkor fognak, ha a szülők is segítenek nekik ebben.

A szülő lehet az, aki egy-egy hétvégi kiránduláson segít megismerni a gyerekének a helyi kultúrát, a népi emlékeket, ő tud mesélni, vagy kérdezni másokat a hagyományokról, a helyi szokásokról. Madách például akkor lesz elérhetőbb a gyerekeink számára, ha egy nógrádi kiránduláson elmegyünk együtt Csesztvére is, megtekinteni az ottani kúriát és múzeumot, hiszen akkor fogják magukhoz közelebb érezni tanulás közben, ha már járt a szüleivel együtt Csesztvén.

A zene, az olvasás szeretete otthoni környezetből jön; a magyar festőket, a világ festészetét is a szülők tudják megmutatni a gyerekeiknek. Az Operába, vagy színházba a családdal igazán jó elmenni. Az iskolai színházlátogatás sokkal inkább szól az iskolatársakkal való együttlétről, mint magáról a színházról. Természetesen a családi színházlátogatás is szól az együttlétről, ugyanakkor a közös kulturális program kifejezetten erősíti a család szerepét és jelentőségét a gyerekeink gondolkodásában, erősíti a szülőkhöz való kötődést: a gyerekek nemcsak a közös élményben vesznek részt, hanem megbeszélik a szülőkkel, amit láttak, és a lényeg: azt is látják, hogy a szülők hogyan viselkednek ilyen helyzetekben.

Hasonlóan, leginkább csak a család tudja nyújtani a többi felnőttel való találkozás élményét a gyerekeknek, amikor például nagy tömegben együtt utaznak a királyréti kisvasúttal, vagy amikor közösen élik át a hirtelen jött záport a turistaház büféjében. A felnőttekkel való találkozás élményét jelenti minden olyan helyzet is, amikor a gyerekeket megbízzák kisebb-nagyobb feladatokkal, hogy például ő vegye meg a jegyet, ő nézze meg először a menetrendet, vagy akár ő legyen az, aki az interneten előre foglal, vagy megrendel valamit.

Nemcsak a nyaralás, hanem egy hétvége is alkalmas lehet arra, hogy a szülő segítsen a gyereknek megérezni a pénz értékét: például kaphatnak ilyenkor is a hétvégére szóló, külön zsebpénzt, amiből előre megállapodnak, hogy ő dönti el, hogy mit  és kinek – fagylaltot, játékot vagy emléket, esetleg a nagymamának szóló ajándékot – vesz majd. Fontos úgy kialakítani a kereteket, hogy azzal tényleg gazdálkodni kelljen, ne teljen mindenre.

A hétköznapi életben való részvételt is folyamatosan segíteni, igényelni, hagyni kell. Nehezebb a betonozás a lábatlankodó gyerekkel, lassabb a krumpli hámozás a segítő gyerekkel, de így tanulja meg a magára vigyázást, s mindazt, hogy mit jelentenek a hétköznapok, a magunk körüli feladatok ellátása. Érdemes a gyerekkel ültetni el az almafát, közösen gyomlálni, együtt gyűjteni össze a lehullott leveleket. A lehető legkorábban együtt elmenni a könyvtárba és minél többször együtt vásárolni, sőt, lehetőleg neki is legyen mit vásárolnia.

A gyerekek évente majdnem 10 hónapon keresztül járnak iskolába, a szülőknek ezalatt is, a kicsit szűkebb időben arra kellene törekedni, hogy minél több mindent tudjanak együtt csinálni a gyerekeikkel, a mindennapi életünket és a kikapcsolódásainkat is. Ne felejtsük, hogy iskolaidőben is, a tanulás mellett, a gyereknek továbbra is szüksége van a tőlünk származó, hozzánk kötődő széleskörű társas kapcsolatokra, az új ismeretek, benyomások, élmények megszerzésére, az eddigi ismeretek segítségünkkel való összekapcsolására, értelmezésére. Nem kell mindig mindent megmagyarázni, „megtanítani” a gyerekeinkkel, hiszen ami megtörténik velük, az folyamatosan beépül, és amikor egy-egy dolog iránt erősödik a kíváncsiságuk, érdeklődésük, akkor ahhoz a korábbi élmények is hozzákapcsolódnak.

Gondoljuk csak meg, hogy mennyi minden van, amire ma is úgy emlékszünk, hogy anyámtól tanultam, apámmal csináltam először, és utána még milyen sokszor. Adjunk sok ilyen élményt és emléket mi is a gyerekeinknek.

(A szerző szülői tanácsadó, a Szülőnek lenni weboldal és konferencia alapítója.)