Hitek és tévhitek a gyermekkori védőoltásokkal kapcsolatban

Nagyon sokan nem is tudják mekkora szerencséjük van, hogy abba a korba születtek, amelyben drasztikusan lecsökkentették a fertőző betegségek, járványok kialakulásának esélyét. Vannak persze ellenzői az ezt az eredményt elérő oltásoknak, ám tudnunk kell: vakcinák nélkül ma is tizedelne bennünket a gyermekbénulás, a himlő és más betegségek.

Az oltásokkal kapcsolatban számos tévhit kering az interneten – némelyik annyira vad (mikrochipet ültetnek belénk a segítségükkel, meddővé tesznek szánt szándékkal), hogy ezekre nincs is értelme reagálni. Van azonban pár olyan tévhit, amelyet érdemes eloszlatni, mert félreértésen vagy tájékozatlanságon alapul. De előbb egy picit tudjunk meg többet arról, minek is köszönhetjük az modern immunizálást.

A feketehimlő volt a probléma és a megoldás is.

A feketehimlő elleni immunizálással állítólag már az i. e. 2. század elején kísérleteztek a Távol-Keleten.

Olyan betegek himlő hólyagjait operálták ki és törték porrá, akik enyhébb tünetekkel estek át a himlőn.

Ezt a port kellett aztán a védendő embernek beszippantania az orrába – így nagy eséllyel enyhébb tünetekkel megúszta.

Majdnem kétezer évvel később 1718-ban a törökök próbálkoztak hasonló módon védettséget szerezni: könnyű lefolyású betegek váladékainak segítségével. Aztán az 1700-as évek végén a fejőasszonyok védettsége adta az ötletet az újabb kísérlethez.

Ennek az szolgált az alapjául, hogy  akik a tehénhimlőn átestek, azok már nem kapták el a feketehimlőt. Mária Terézia a királyi család tagjainak biztosított védettséget variolás hólyagból származó váladék skarifikációjával (bőrbe karcolásával) – és ezzel példát is mutatatott, hogy használják ki a védelem lehetőségét az emberek.

És most, a 21. század elején ott tartunk Magyarországon, hogy

az életkorhoz kötött védőoltásoknál az átoltottság meghaladja a 98 százalékot.

Emiatt, és a védőoltásokkal kapcsolatos járványügyi felügyeleti tevékenység következtében itthon kiváló a járványügyi helyzet.

Szorongás-paradoxon

– A védőoltás saját sikereinek lett az áldozata, hiszen azzal, hogy sikerült száműzni a mindennapi életből ezeket a gyilkos kórokat, már nem működik a természetes félelem.A mai anyák egyszerűen nem tudják, nem látják, és – szerencsére – nem tapasztalják, hogy milyen szörnyűek ezek a kórok, pedig 1930-as években a halálesetek körülbelül feléért a ma már védőoltásokkal megelőzhető betegségek voltak felelősek – mondta el az Origónak dr. Mészner Zsófia, fertőző betegségekkel és védőoltásokkal foglalkozó gyermekorvos, a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet Gyermekegészségügyért felelős egységének vezetője.

Dr. Mészner Zsófia gyermekkorában még drága és szinte elérhetetlen volt számos vakcina, például a gyermekbénulás elleni is. Ezért akkor, az 50-es években az ő gyermekorvos édesanyja a havi fizetését arra költötte, hogy megvegyen 2 vakcinányi gyermekbénulás elleni oltóanyagot a feketepiacról.

Akkoriban igen gyakori volt ez a betegség és ettől a járványtól minden szülő joggal rettegett.

Ám az utóbbi évtizedekben a fertőző betegségekkel foglalkozó infektológusok is alig találkoznak azokkal a kórképekkel, amelyek ellen minden gyermeket kötelezően beoltanak. Emiatt – és mert nincs az anyáknak élő emlékük a betegségről és annak gyakran halálos következményéről – a szorongás a betegségek helyett az oltásokra tolódik át: lesz-e vajon mellékhatása, és hosszú távon biztonságos-e a vakcina.