Hogyan alakíthatjuk úgy a családot, hogy a fiatalok és szülők között ne legyen vizesárok?
Ha a fiatal házasokat megkérdezik, hogyan boldogulnak, előbb-utóbb az anyósra terelődik a szó, de nem nehéz elképzelni, hogy szüleik is a menyről, vőről beszélgetnek saját barátaikkal. A családi élet sarkalatos kérdése, hogyan jön ki egymással a két generáció. Az anyósviccek tanúsága szerint az anyós akkor jó, ha porhanyós, mégis mindannyian ismerünk olyan családokat, ahol a fiatalok és szülők között nincsen vizesárok.
És ez nemcsak azon múlik, ki mit fogott ki. A kapcsolatot mindkét fél alakítja, ez lehetőség és felelősség is egyben. Érdemes energiát fordítani a mindenkinek kielégítő együttműködés kialakítására, hiszen sok szereplőt érint, a majdan bővülő család minden tagját. A különböző szokások egyeztetésénél fontosabb egymás értékeinek megismerése és tiszteletben tartása, a határvonalak tisztázása és a nyílt kommunikáció. Nem elegendő, ha saját magunkból indulunk ki, hiszen könnyen előfordulhat, hogy amit sértőnek élünk át, másnak nem az, amire vágyunk, az másnak közömbös vagy akár zavaró lehet. Hasznosabb tehát megismerni a másik embert, ha kedvére akarunk tenni. Az anyós részéről jó az a hozzáállás, hogy nem akar ártani, de amikor azzal a felkiáltással, hogy ő csak jót akar, beleavatkozik a fiatal pár életébe, kéretlenül is tanácsokat osztogat, olyan határt sért, amit inkább tiszteletben kellene tartania.
Nehéz helyzetet teremt, ha az anyós nem engedi el a gyermekét (érzelmileg vagy konkrétan), tehát nem tud leválni róla. Ez a ragaszkodás lehet kölcsönös is, tehát a felnőtté vált gyermek nem tud elszakadni az anyjától. Pedig a „gyerek” házassága most már elsődleges a szülő-gyermek kapcsolattal szemben. Az elengedni nem tudásból származik a legtöbb probléma: az irányítás, beleszólás, a vő vagy meny el nem fogadása. A családi rendszer akkor működik jól, ha az egyes alrendszerek – nagyszülők, szülők, gyermekek – egy rugalmas, de egyértelmű határ révén elkülönülnek egymástól. Minden alrendszer a maga funkcióját teljesíti és a maga területén marad, nem “nyúlnak át” egymás térfelére, nem veszik át egymás funkcióit.
A világos kommunikáció, a határok és szabályok felállítása, a konkrét kérések kimondása kezdettől fogva jó stratégia, de sokat javíthat később is a nem jól működő gyakorlaton. A meny és a vő is dolgozhat aktívan a jó kapcsolatért: kérje az anyósa segítségét ha szükségét érzi, de világosan jelezze a határt, ha azt az anyós átlépné, sőt ő maga se lépje át ezt a határt – jobban kötődve a szüleihez, mint a párjához. Például a házaspár egymással beszélje meg a problémáit, ne a szüleikkel, se a gyerekkel.
A fiatalok házasságának elsőbbsége persze nem azt jelenti, hogy megszakad a kapcsolat a szülőkkel, de minden esetre új perspektívába kerül: most a szülő-gyerek kapcsolatban a gyerek is felnőtt, ezt el kell fogadnia a szülőnek, de a “gyereknek” is ennek megfelelően kell viselnie a felelősséget, önállóan döntenie, ha szükséges, elhatárolódnia és képviselnie új családja érdekeit.
Anyósnak, menynek egyaránt nehéz megnézni egy adott helyzetet a másik szemszögéből. Pedig ha tudná, mit gondol, mit érez a másik fél, jobban megértené és talán el is tudná fogadni a viselkedését. Anyós és meny szükségletei nem ellentétesek, hanem nagyon is egyezőek: mindketten arra vágynak, hogy fontosnak, szeretettnek, elfogadottnak érezhessék magukat egy biztonságos, bensőséges kapcsolatban. Mindkét részről ugyanarra van szükség ennek eléréséhez: nyílt kommunikációra, tervezhetőségre, rugalmasságra. Arra, hogy őszintén lehessen kérni, de akár nemet mondani is.
Hogyan kerülhetünk közelebb egymáshoz, hogyan előzhetjük meg a félreértéseket, vagy simíthatjuk el a békétlenséget? Ezekről az alapvető feltételekről szólt a gödöllői Szentháromság plébánia Kandalló családműhely programsorozatának utolsó, március 9-i alkalma. Süttő Márta mentálhigiénés szakember előadását egy-egy konfliktushelyzet bemutatása tette elevenné. A résztvevők pedig maguk is beállhattak egymás után mindkét szerepbe, így megtapasztalva, mit él át anyós és meny ugyanabban a helyzetben. A jó kapcsolathoz ugyanis elengedhetetlen, hogy mindketten törekedjenek erre, céljuk az igazságszolgáltatás helyett megértés, hibáztatás helyett közeledés legyen.
Azok az anyósok és menyek, akik fejlődni szeretnének ezen a téren, az anyós-meny suli kiscsoportos foglalkozásain kapnak támogatást ehhez. A párkapcsolat érdekében és a nagyszülők-unokák közötti jó kapcsolatért is. További információk és jelentkezés: www.suttomarta.hu