Hüvelykujjszopás: ártalmatlan vagy káros?

Bizonyos kortól káros lehet az egészségre, tartják sokan. De vajon miért szopják ujjukat mégis a gyermekek, és miért olyan nehéz leszoktatni őket róla?

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
0-3 éves korig
2013. december 04. bencze.aron

Bizonyos kortól káros lehet az egészségre, tartják sokan. De vajon miért szopják ujjukat mégis a gyermekek, és miért olyan nehéz leszoktatni őket róla?


Megnyugvást jelent

Alapjában véve az ujjszopás nem természetellenes, hanem egy, az anyaméhben kialakult természetes reflex. Amennyiben a pici gyakran él vele, akkor sincsen ok az aggodalomra, a cumizó gyermek vigaszt, biztonságot és lelki nyugalmat kap tőle. Olyakor az is megeshet, hogy csupán az éhségérzet csillapítása céljából teszi. Normál esetben az idő múlásával egyre kevesebbszer tart majd igényt rá, többnyire csak elalvás előtt. Egyre inkább fogják érdekelni más dolgok, ezért hiba drasztikus lépéseket tenni ellene.

Hosszútávon káros

A legtöbb gyerek 3 és 6 éves kora között felhagy ezzel a szokással, így ez még nem jár károsodással. Nem ritka azonban, hogy ez az időszak elhúzódik és a gyermek egyre sűrűbben nyúl az ujjához. Stresszhelyzetekben gyakorlatilag csak így képes oldani a feszültséget. Ilyenkor a szükséglet rossz szokássá válik, amely különböző tünetek kialakulásához vezethet; például deformálódott állkapocshoz, kiálló metszőfogakhoz, valamint ezek következményeként beszédhibához. A fogszabályzással foglalkozó szakemberek, akik betegek százait kezelték többnyire harapási problémákkal – melyet a túl hosszú ideig tartó ujjszopás okozott – kidolgoztak egy eljárást, amely segít az ujjszopásról való leszokásban, valamint az okozott eltérések gyógyításában.

A leszoktatás nehézségei

Cumizással szemben a hüvelykujjszopásról nehezebb leszoktatni a gyermeket, hiszen ujjacskája mindig „kéznél van”, míg a cumit könnyebben eltávolíthatjuk. A szülők dolga ebben segíteni, szükség esetén figyelmeztetni, illetve kivenni ujját a szájából. Amennyiben nem eredményesek hosszú távon, és szükségét érzik, úgy érdemes szakorvos segítségét kérni, aki megállapíthatja, mi áll a „függőség” hátterében. Esetleg félelmek, belső feszültség, vagy egyszerűen csak az unalom?

Legtöbbször a különféle „jól bevált” módszerek – büdös oldatokkal való ecsetelés, bekötözés, beragasztás, gyermek megvesztegetése, megbüntetése, vagy jutalmazása – sem célravezetők. Iskolás kora közeledtével kínosnak fogja érezni ezt a rossz szokást és önszántából lemond róla.

(Via)