Így cseszi el a negatív gondolkodás a hétköznapjainkat

Gondolja végig egy tipikus napját: miken bosszankodik? Milyen jelzőkkel illeti magát? Tényleg azért lett rossz kedve, mert valaki nem köszönt önre, esetleg “csúnyán nézett”? Mi fájt ezekben a helyzetekben? Milyen gondolatok jutottak eszébe elsőként? Gyakran nem a konkrét történések, hanem azok értelmezése miatt érezzük rosszul magunkat. Hiedelmeink, automatikus gondolataink nagyban befolyásolják életünket. Most összeszedem, melyek lehetnek a legtipikusabb gondolkozási hibák, melyek befolyásolják mindennapjainkat.

Mik azok a Negatív Automatikus Alapgondololatok?

Az öntudatlan, szinte azonnal megjelenő gondolatokat nevezi a pszichológia Negatív Automatikus Gondolatoknak (NAG). Az ilyen típusú gondolatok és helyzetértékelések az önmagunkról alkotott alaphiedelmeinkből, alapsémáinkból fakadnak. Ezek gyerekkorunkban rögzült törvények önmagunkról és a világról. Később ezeken a szemüvegeinken keresztül értelmezzük a világot. Életminőségünk, pszichológiai jól-létünk sarkallatos alappillérei ezek. Logikai hibáink azok, melyekkel automatizmusainkat igazoljuk.

Julcsi szülei nagyon kevés visszajelzést adtak, sokszor megszidták, szükségleteit figyelmen kívül hagyták. Kisgyermekkorban nagyon nehéz szüleinket, reakcióikat kritikával illetni, így Julcsi úgy érzi, ő rossz, hibás, jellemző lehet rá a szégyen, és bűntudat érzése.

Egy ilyen gyermekkorból a következő alaphiedelmek fakadhatnak: „Nem vagyok elég jó.” „Nem vagyok szerethető.” „Nem vagyok fontos.” Ezek megszilárdulnak, mintegy szűrőként később minden történést, társas helyzetet ezen keresztül lát, él meg Julcsi. Ez a szemüveg tudattalanul a következő helyzetértékeléseket adhatja: „Ha valami nem sikerül = rossz vagyok.” „Nem engem választanak be elsőként a kidobó csoportba = nem vagyok szerethető”. Ez a szint a Negatív Automatikus Gondolatok szintje. Ezek tulajdonképpen beszűkült értelmezései a valóságnak. A szituáció bizonyos, engem igazoló tényeit látom csak meg, a többit figyelmen kívül hagyom. Ezért is olyan nehéz ezeket megismerni, hiszen ez a megkérdőjelezhetetlen valóság. A történések értelmezésének módjában vannak jelen torzításaink, ezek azok a logikai hibák melyekkel újra és újra átéljük traumáinkat.

Mik a legtipikusabb hibák?

Mindent, vagy semmit típusú gondolkozás: Erre a típusú logikára a végletesség jellemző. Ha valami nem tökéletes, az semmire sem értékelhető, kidobandó, rossz. „Ha nem tudom a mai napra megtervezett összes tennivalómat elvégezni, akkor egy totális csődtömeg vagyok”

Kiküszöbölés: Próbálja meg a következőket végig gondolni: Vajon reális célokat tűz-e ki nap mint nap maga elé? Miért kell önnek tökéletesnek lenni?

Túláltalánosítás: Ennek a típusú gondolkozásnak az a jellemzője, hogy egy egyszeri eseményből általános szabályokat von le önmagával kapcsolatban az illető. „Ha nem sikerül jól a matek érettségim, egy nincstelen senki leszek.”

Kiküszöbölés: Próbáljuk önértékelésünket több lábra építeni. Egy rossz matekérettségi ellenére lehetek még megértő barát, jó atléta, remek muffinokat készítő unoka.

Történések szelektív feldolgozása/ negatív szűrő, pozitívumok figyelmen kívül hagyása: Ez egy nagyon gyakori hiba, gyakorlatilag minden olyan történést kizár az életből, ami nem felel meg a negatív alapsémának. Például egy „soha sincs szerencsém” alapséma egy nyaralás komplex történéseit így fordíthatja le magának: Nem kellett várakozni az autópálya kapuknál, a szállás tökéletes volt, az idő napos…DE a kompot odafelé lekéstük, órákat kellett várakozni. Később a negatívumok fókusza gyakorlatilag kitörli a jót az emlékekből, így erősítve meg a szerencsétlenség érzését.

Kiküszöbölés: Ha úgy érezzük jellemző ránk, tudatos erőfeszítéssel keressünk ellenpéldákat. Érdemes például naplót írni, vagy csak pár sorban összeszedni az aznapi jó/rossz dolgokat, így kaphatunk egy reálisabb képet életünk alakulásáról.

A cikk még nem ért véget. Olvass tovább!