Szülőként valószínűleg mindannyian azt szeretnénk, ha gyerekünk kiegyensúlyozott lenne, jól boldogulna az életben és velünk is jó kapcsolatot ápolna úgy a születésétől kezdve nyugdíjas koráig. Sajnos, erre semmi garancia nincs, még akkor sem, ha mi mindent jól csinálunk – ugyanakkor azért léteznek olyan, tudományosan alátámasztott módszerek, amelyek növelik a „sikeres nevelés” esélyét. Talán a legtöbbet vizsgált ilyen módszer az úgynevezett érzelmi fejlesztés.
John Gottman és munkatársai évtizedekig vizsgálták a szülő-gyermek interakciókat különböző helyzetekben, és ezek alapján többféle szülői hozzáállást azonosítottak be. A vizsgált gyerekeket aztán figyelemmel kísérték, és megnézték, melyik típusú nevelésnek milyen későbbi hatásai vannak. A tapasztalatok arra utalnak, hogy a legjobb módszer az érzelmi fejlesztő típusú nevelés: az ilyen szülők gyerekei később ellenállóbbak lettek a stresszel szemben, jobban bírták a kamaszkor nehézségeit, jobban teljesítettek az iskolában és kevesebb pszichés zavarral küzdöttek.
Gottman nemrég magyarul is megjelent könyvében rendkívül gyakorlatiasan, ugyanakkor tudományos alapossággal foglalja össze, mit is jelent ez az egész, miért nagyon fontos, és konkrétan mit kell csinálni – ha csak egyetlen könyvet olvas el a gyereknevelésről, akkor az legyen az!
Milyen típusú szülő vagyok?
A szakember összesen négy szülőtípust azonosított be, amelyek leírásából viszonylag könnyű magunkra ismerni, de ha nem megy, a könyvben találunk egy erre vonatkozó kérdőívet is. A négy alaptípus között persze vannak átmenetek, az azonban biztos, hogy nem mindegyik szülői hozzáállás tesz jót a gyereknek.
A legjobb, ha érzelmi fejlesztő szülők vagyunk: az érzelmi fejlesztő szülők gyerekei képesek lesznek felismerni és szabályozni saját érzéseiket, megoldani problémáikat, önértékelésük stabil lesz és társas helyzetekben jól kijönnek másokkal.