Inzulinrezisztencia: nem csak cukorbetegséget, de meddőséget is okozhat
A teherbeesés sajnos napjainkban nem olyan egyszerű, mint régebben. Sok olyan tényező akadályozza a baba érkezését, amikkel nagyanyáink még nem igazán találkozhattak, és amiket sokszor nem is ismernek fel időben.
A teherbeesés sajnos napjainkban nem olyan egyszerű, mint régebben. Sok olyan tényező akadályozza a baba érkezését, amikkel nagyanyáink még nem igazán találkozhattak, és amiket sokszor nem is ismernek fel időben.
Az egyik ilyen betegség, illetve sokkal inkább kóros állapot az inzulinrezisztencia. A röviden IR-nek nevezett kór nem csak azért veszélyes, mert a teherbeesést nehezíti, hanem azért is, mert cukorbetegség kialakulásához is vezethet.
Mi is az az IR?
A test anyagcseréje – és így normál működése – nagyban függ a megfelelő vércukorszinttől. A vérrel a cukor eljut a sejtekhez, melyek, a hasnyálmirigy által termelt inzulin nevű hormon segítségével felveszik azt.
A vércukor szintjét azonban nem csupán a cukor, de a szénhidrátok fogyasztása is jelentősen befolyásolja. A kettő közül az utóbbi azért került ebből a szempontból az érdeklődés középpontjába, mert a szerve-zet cukorrá bontja. Aki pedig sok cukrot és több gyors felszívódású szénhidrátot fo-gyaszt (pl. fehér kenyér, háztartási keksz, fehér, vagy réteslisztből készült ételek), az a hasnyálmirigyét extra erőfeszítésre és plusz inzulin termelésre ösztönzi. Ha ez a helyzet hosszú távon fennáll, és mozgásszegény életmóddal is társul, akkor könnyen kialakulhat IR, ami ráadásul kezeletlen esetben sajnos 2-es típusú cukorbetegséggé is válhat.
„Az inzulinrezisztencia a szervezet anyagcseréjének hosszú távú betegségére figyelmeztet. Ha nem teszünk semmit, a helyzet évről évre romolhat, és rövidesen cukorbetegség alakulhat ki, később akár napi inzulinadagolásra is szükség lehet. Éppen ezért a kialakulófélben lévő inzulinrezisztenciát csak alapvető életmódváltással lehet az egészséges irányba visszafordítani, ami magában foglalja a helyes összetételű és mennyiségű táplálkozást, a stressz csökkentését, és a megfelelő fizikai aktivitást. Komolyabb esetben az egészséges életmód önmagában már nem elegendő, ekkor az inzulinmolekula hatékonyságát fokozó, vagy a szénhidrátlebontást lassító gyógyszerek szedésére is szükség lehet. A mindennapi étkezések minőségét érdemes táplálék-kiegészítők segítségével növelni.
Milyen tünetei vannak?
Az inzulinrezisztencia lappangó betegség, a hasi elhízáson kívül nem feltétlenül jár látványos tünetekkel. Nőknél a menstruációs ciklusok ritkulása, fokozott szőrnövekedés, a bőr zsírosodása, hajhullás, meddőség hívhatja fel a figyelmet az inzulinrezisztenciára, illetve a vele gyakran összefonódó policisztás ovárium szindrómára (PCOS). Mindezen eltérések laboratóriumi tesztekkel (vércukor-, inzulin- és nemihormon-szintek) illetve belgyógyászati és nőgyógyászati vizsgálattal tisztázhatók.
Az inzulinrezisztencia lényege, hogy a szervezet a (még) normális vércukorszinteket csak a szokásosnál jóval erélyesebb inzulintermeléssel tudja biztosítani. A nap, mint nap magas inzulinszintek közvetlenül hátráltatják a petefészkek petesejt-termelését, emiatt a menstruációs ciklusok hosszabbak vagy rendszertelenek lesznek, és a várt gyermekáldás is elmarad. Szintén ennek a hatásnak tulajdonítható, hogy a nőkben, normális esetben csak csekély mennyiségben megtalálható férfihormon (tesztoszteron) szintje növekszik. Ennek a következménye a bőr fokozott faggyútermelése, a pattanások megjelenése, a hajhullás, a férfias típusú szőrnövekedés.