Jó burok, rossz burok, gyereknevelés

„Burokban neveled a gyereked”, „meddig akarod még burokban tartani?” – ezek a mondatok általában kritikaként hangzanak el, arra utalva, hogy a szülő túlfélti a csemetét, nem képes elfogadni az önállósodási vágyát, a tőle való távolodást.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
burok
2015. május 14. Csontos Dóra

„Burokban neveled a gyereked”, „meddig akarod még burokban tartani?” – ezek a mondatok általában kritikaként hangzanak el, arra utalva, hogy a szülő túlfélti a csemetét, nem képes elfogadni az önállósodási vágyát, a tőle való távolodást.


A burok szó az anyaméhet juttathatja eszünkbe, így a megjegyzés azt sugallja, hiába született meg a gyerek, mintha még mindig a saját részének tekintené az anya. Ám nyilvánvaló, hogy valamiféle óvásra, védelemre szüksége van a gyereknek, és nagyon is probléma, ha hiányzik körülötte a védőburok.

Burokra egész életünkben szükségünk van, de egyre több mindent képesek vagyunk magunknak is megadni: helyreállítjuk jó hangulatunkat, önbecsülésünket, ha valami kellemetlenség kibillentett minket, tehát már nincs szükségünk azonnali támaszra, de azért mindenkinek kell valamiféle háttér, hogy tudja, van, ahol szeretik, elfogadják. Akkor, hogy is van ez: kell a burok, de baj, ha burokban tartjuk a gyereket? Van jó burok és rossz burok, és néha nem könnyű eldönteni, hol a határ.

Ha azt keressük, mi különbözteti meg a jó és a rossz burkot, megfogalmazhatjuk a különbséget a gazdaságosság felől, vagy egy metaforával is. A gazdaságossági megközelítés az lenne: többet nyer vagy veszít azzal a burokkal a gyerek? Ha féltem őt, nehogy megbántsa valaki, ezért nem viszem játszótérre, közösségbe, akkor a társas élettel járó élményektől is megfosztom, meg attól is, megtanulja, hogyan lehet konfliktusokat megoldani, tehát ez rossz burok, mert sokkal többet veszítünk vele, mint nyerünk. Ha azt szeretném, egészséges legyen az önbecsülése, ezért “emberként” beszélek vele, kerülöm a megalázását, a minősítgetését, akkor azzal csak nyerünk, tehát ez jó burok.

A metaforikus megfogalmazás az lenne, hogy a jó burok inkább olyan, mint egy fészek, alulról tart, de felül kilátunk belőle, és ha már elég erősek vagyunk hozzá, elkezdhetünk ki-kirepülni. Vagy mint egy csónak, ami kint tartja a vizet, lehetővé teszi a biztonságos közlekedést, ugyanakkor nem zár be, főleg nem zár el a világtól. Ellenkezőleg: lehetővé teszi a megismerését.

A cikk még nem ért véget. Olvass tovább!