Jobb lett a gyerekeknek

Már látszanak az áldásos hatásai hazánk Eurotransplanthoz való végleges csatlakozásának: az itthoni szervátültetések legnagyobb részét végző Semmelweis Egyetemen megkétszereződött az elvégzett műtétek száma. Kifejezetten óriási a fejlődés a gyerekeket érintő szervátültetések terén, hiszen az eddigi tapasztalatok szerint a beteg kicsik mintegy 0 százaléka kap szervet külföldről.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
átültetés
2013. október 16. szabo.daniel

Már látszanak az áldásos hatásai hazánk Eurotransplanthoz való végleges csatlakozásának: az itthoni szervátültetések legnagyobb részét végző Semmelweis Egyetemen megkétszereződött az elvégzett műtétek száma. Kifejezetten óriási a fejlődés a gyerekeket érintő szervátültetések terén, hiszen az eddigi tapasztalatok szerint a beteg kicsik mintegy 0 százaléka kap szervet külföldről.


„Ugrásszerűen megnőtt a szervátültetések száma a Semmelweis Egyetemen az Eurotransplanthoz való végleges csatlakozás óta eltelt három hónapban, mindez országos siker, hiszen a Semmelweis Egyetem klinikáin végzik a hazai szervátültetések kétharmadát” – közölte a hírt korábban az egyetem.

Az Eurotransplant Alapítvány nyolc ország transzplantációs központjait, laboratóriumait és donorkórházait tömörítő kiszolgáló szervezet. Az Eurotransplant elkötelezett a rendelkezésre álló donorszervek lehető legjobb felhasználása tekintetében, ezért minden donorszervet, amennyire lehetséges, az annak leginkább megfelelő recipiensnek utal ki.

Tagországai Ausztria, Belgium, Hollandia, Magyarország, Horvátország, Luxemburg, Németország, és Szlovénia. Az együttműködés előnye nem csak abból származik, hogy egyetlen donorjelentő rendszert és központilag kezelt várólistát működtetet, hanem, hogy az orvosoknak és tudósoknak az Eurotransplant által lehetőségük nyílik erőiket egyesítve továbbfejleszteni a donorszervekre vonatkozó allokációs szabályokat, amelyek alapjai bizonyítékokon és orvos szakmai tapasztalatokon nyugszanak.

A SOTE adataikból kiderül, hogy a változás valóban szemet gyönyörködtető, hiszen július 1. és október 1. között összesen ötven veseátültetést végeztek, amely a szokásos duplája. Amennyiben éves szinten sikerül megtartani ezt a dinamikus növekedést, akkor a vesetranszplantációk száma elérheti a kettőszázat, amire még sosem volt példa Magyarországon.

A számokból jól látszik az is, hogy a tavalyi cadaver (az élődonoros átültetés „ellentéte”, agyhalottból származó szervek esetén használatos kifejezés) vesetranszplantációk számát idén már októberre sikerül meghaladni. Az élődonoros veseátültetések tekintetében pedig már 2011-ben elérte Magyarország a 18 százalékos európai átlagot, a Semmelweis Egyetem pedig két százalékkal meg is haladta ezt.

Az egyetem hatalmas ugrásra számít a szívtranszplantációk terén is, ebből 2011-ben összesen 13 történt, idén ez akár a negyvenet is elérheti. Számításaik szerint májátültetésből a jelenlegi helyzet szerint reális az évi hatvan elérése. Megjegyzik, a hasnyálmirigy transzplantáció terén szintén növekedés észlelhető, eddig átlagosan évi 2-4 ilyen beavatkozás történt, most csak októberig hét volt.

Az Eurotransplant-tagság pozitív hozadéka vitathatatlan,  a betegek 20 százaléka kap szervet külföldről. Ez az arány a gyerekeknél jóval nagyobb, mintegy ötven százalékos. A 16 éven aluliak már az előzetes csatlakozás során rákerültek a közös Eurotransplant várólistára, amelynek következtében ma már a transzplantációra szoruló gyermekek 3-4 hónapon belül megfelelő szervhez jutnak.

Persze minden tovább javítható, különösen azzal, ha minél többen ajánlják fel ilyen célra szerveiket: egy vonatkozó felmérés szerint az emberek 46 százaléka ismeri a feltételezett beleegyezés elvét – vagyis azt, hogy a magyar jogszabályok szerint aki életében nem tiltakozott ellene, annak szerveit halála után felhasználhatják, több mint 70 százalék pedig úgy nyilatkozott, támogatná, hogy halála esetén felhasználják szerveit. A gyakorlat azonban ennél kicsit rosszabb arányokat mutat, emellett egy Európai Bizottság által készített felmérésből kiderült az is, hogy csak az emberek 27-29 százaléka beszél otthon, családtagjaival erről a kérdésről.