Jut-e idő egymásra? – Kisgyerekesek a párkapcsolatról

Amikor az első gyerek megszületik, sokáig szinte csak körülötte forog a világ, aztán jön a második, és tovább bonyolódik a helyzet. Egymásra pedig alig van időnk, de erőnk sem sok marad. Szülőként hogyan ápolhatjuk a párkapcsolatunkat?

“Összekovácsolt minket, amin keresztülmentünk”
Áy Ildikó (36) és Nyers Géza (34) négy évet vártak első gyermekük, a két és fél éves Donát érkezésére. “Amin keresztülmentünk, az nagyon összekovácsolt bennünket” – kezdi az apuka. “Ez a néhány év, amíg az első fiunkat vártuk, azt hiszem, egészen új alapokra helyezte a kapcsolatunkat. Sokkal erősebb szálak fűznek egymáshoz, mint azelőtt, és ez már így is marad. Ráadásul nagyon hasonlóan gondolkodunk mindenről, a családi élet apró velejáróit is beleértve, így a gyereknevelés csak minimális mértékben teszi próbára a kapcsolatunkat. A második babánál pedig már sokkal rutinosabbak vagyunk, nagyobb önbizalommal állunk a dolgokhoz, így azt hiszem, sokkal kevesebb lesz a konfliktus is.” “A párom ráadásul aktívan részt vesz a házimunkában és a gyerekgondozásban, tökéletesen kiegészítjük egymást” – teszi hozzá az anyuka.
Sok kismamához hasonlóan Ildinek is gondot okozott, hogy a gyerekvárás átalakította a testét, és megingott önbizalma a párkapcsolatukra sem volt jó hatással. Gézu viszont türelmesen kezelte a dolgot. “Az első terhesség alatt sokat híztam, és amikor megszületett a kisfiunk, nagyon nehezen tudtam leadni a fölös kilókat” – meséli Ildi. “Ráadásul a kevés alvás miatt edzeni sem volt erőm. Nem éreztem jól magam a bőrömben.” “Számomra mindig is a feleségem maradt a legjobb csaj, még akkor is, amikor volt rajta egy kis felesleg” – mosolyog az apuka. “Persze ezt a nők sokkal érzékenyebben élik meg, ezért gyakran próbáltam a tudtára juttatni, hogy mennyire bejön nekem, de neki mindig az számított, hogy saját magának megfeleljen. Most azért érezhetően jobb a helyzet, Ildi sokkal többet mosolyog, ami a kettőnk kapcsolatára is jó hatással van.”