Jutalom Vagyok – csoportos korai szenzomotoros szűrés
A statisztikák szerint átlagosan minden hatodik gyermek eltérő fejlődésű. Az eltérő fejlődés, amennyiben idejében kiszűrik, korai fejlesztéssel az esetek többségében akár néhány hónap alatt korrigálható. Ilyen fejlesztés hiánya viszont tanulási-, értési- vagy mozgás zavarokat eredményezhet majd később, az iskolában.
A statisztikák szerint átlagosan minden hatodik gyermek eltérő fejlődésű. Az eltérő fejlődés, amennyiben idejében kiszűrik, korai fejlesztéssel az esetek többségében akár néhány hónap alatt korrigálható. Ilyen fejlesztés hiánya viszont tanulási-, értési- vagy mozgás zavarokat eredményezhet majd később, az iskolában.
Kinek a dolga észrevenni, ha egy gyermek eltérő fejlődésű?
Elsősorban a védőnő van kapcsolatban a családdal. Az ország harmadában azonban éppen betöltésre vár a védőnői állás. Ahol pedig vannak, a védőnők olyan leterheltek, hogy nincs idejük vizsgálati környezetben korai szűrést végezni. A következő lehetőség a gyerekorvos, aki tetten érhetné az eltérő fejlődést. A gyerekorvos azonban nem vizsgálhat mindenkit, hanem csak azokat a gyerekeket, akiket hozzá küldenek. Mi a helyzet az intézményekkel? A óvoda a bölcsőde vagy a családi napközi általában nem foglalkoztatnak mozgásvizsgáló szakembert.
Sajnos országosan igaz, hogy kevés a szakember. A Jutalom Vagyok projekt alapgondolata, hogy a szakemberek ne töltsék a drága idejüket utazással. Ha a szükséges mozgáselemek távolról is megfigyelhetőek, akkor inkább futár vigyen egy alkalmas eszközt helyszínről helyszínre. Ilyen távmegfigyelő eszköz fejlesztésén dolgoztunk az utóbbi hónapokban. Ennek segítségével a mozgásvizsgáló szakemberek a saját szupervíziós szobájukban kivetítve láthatják az akár határszéli bölcsőde csoportjait, vagy a baba-mama klub soros találkozását. Ezek a csoportos megjelenések idális alkalom a szűrés elvégzésére.
Nóra, egy anyuka: “Titusz 3 éves koráig ugyanolyan gyerek volt, mint a társai. Volt néhány furcsa mozdulata, de hát melyik gyereknek nincsen? A kúszás kimaradásán kívül semmi rendkívülit nem vettünk észre rajta. A visszajelzések pozitívak voltak. „Jaj, ráérnek, semmi baj nincsen, majd kinövi” mondta a védőnő, a gyerekorvos, és a bölcsődei nevelők is. Csak később, amikor már nem lehetett nem észrevenni a lemaradását, akkor kerestünk szakembert. Remélem, Titusz utoléri a társait, kerül, amibe kerül. De most már tudom, hogy kisebb korban mindenkinek egyszerűbb. Az öccsével mindenképpen részt veszünk korai szenzomotoros szűrésen.”
A cikk még nem ért véget. Olvass tovább!