Kamaszokról a Holt költők társasága c. film kapcsán

Élet és egyéniség. Ez a két dolog valóban sok kérdést felvet, sőt talán azt is mondhatnánk, hogy az élet nagy kérdése, hogyan legyünk egyéniségek, hogy maradjunk meg önmagunknak, ha közben annyi mindennek és mindenkinek kell megfelelnünk, hogy azt már számon tartani is nehéz.

Különösen nehéz tizenévesként, ebben az átmeneti, viharos, feszültségekkel teli időszakban válaszokat adni erre a dilemmára. Ha a kamasz életéből hiányzik a szerető és elfogadó, de ugyanakkor határokat is szabó szülői attitűd, nagyon könnyen eltévesztheti az irányt és kicsúszhat a lába alól a talaj.

Ezt a problémát veszi górcső alá a Holt költők társasága c. film. Egy csapat fiatal, feltörekvő ifjúnak kell megtalálnia önmagát egy szigorú bentlakásos iskola falai között, ahol szó szerint korlátok közé vannak szorítva. „Hagyomány, becsület, fegyelem, érdem” – hangzik a négy alapelv, ami már kimondva is merev, ünnepélyes pátoszt kelt, amitől az ember rögtön úgyérzi, haptákba kell vágnia magát, és elénekelni a Himnuszt.

A fiúk szülei és a méltán híres tradicionális intézmény tanárai olyan magasztos értékeket, tudást, útravalót próbálnak a diákok fejébe plántálni, ami majd előbbre viszi, s naggyá teszi őket az életben. Sikeresnek, ambiciózusnak, teljesítményorientáltnak nevelik őket, mindeközben azonban nem magyarázza el nekik senki, miért is fontos mindez. Állítólag ezekben az években kell felkészülniük az igazi életre, s megalapozni a jövőjüket, de a legfontosabb dolgot mégsem tanítják meg nekik, hogy milyen is az a bizonyos nagybetűs élet.