Kapcsolati mítoszaink – Pál Feri atya gondolatai

Milyen tévképzeteink is vannak a jó párkapcsolatról? – indította előadását Pál Feri atya két hét szünet után a Millenárison.

Leggyakrabban azt hisszük, hogy valamilyen körülmény, vagy a másik valamelyik tulajdonságának megváltoztatása arra vezetne, hogy minden jóra fog fordulni. A tapasztalat nem igazolja ezt. Ha például egy alkoholista leteszi a poharat, a házastársa nagyon sokszor elválik tőle. Ez történik abban az esetben is, ha egy beteg gyermek, aki a párkapcsolat tünethordozója, meggyógyul. Sok esetben ez is a házasság végét jelenti, mert nincs már, ami összetartsa a házastársakat. A házastársi kommunikáció egyik legrombolóbb eleme, ha azt hisszük, hogy a problémákért csak a másik a felelős.

Tévedés azt hinni, hogy a mi kapcsolatunk rendkívüli, és biztosíték a jövőre nézve. Ugyanilyen káros arra alapozni egy kapcsolatot, hogy olyat élünk át a másikkal, amit még senkivel sem. Az első szerelemhez való kötődés nagyon erős, de a későbbi kapcsolatok már nem tudnak olyan erősek lenni. Elraktározzuk a régebbi kapcsolatok emlékeit, és a lenyomatuk ott marad bennünk. Minden következő kapcsolat egyre gyengébb kötődést jelent. Ha az élményre figyelünk és nem a személyre, akkor biztosak lehetünk abban, hogy mindig jön egy új élmény, amit nem éltünk még át.

Az ember tele van rendezetlen vágyakkal. Ha azonban vannak a földi életen túlmutató életcéljaink, akkor a vágyaink rendezettekké válnak. Van sok minden, amire szükségünk lenne, mégsem nyúlunk utána. Ugyanígy igaz, hogy a másiknak sem tudjuk azt megadni, amit nem fogad el.

A következő tévhit, hogy mivel hívők vagyunk, nem lehet baj. Az atya ahhoz hasonlította ezt a hiedelmet, mintha olyan autóversenyzők lennénk, akiknek van nitro az autójában, és ha baj van, lelassul, csak megnyom egy gombot, és az autó mindenkit lehagy. Ilyen „nitro-istenben” hinni azonban butaság.

Az is elterjedt elképzelés, hogy a jó párkapcsolathoz néhány alapigazságot kell csak szem előtt tartani. Ilyen például az a mondás, hogy „ne múljon el nap a haragoddal.” Sokszor azt hisszük, hogy ha az ilyen mondásokhoz tartjuk magunkat, akkor minden rendben lesz. Azt gondoljuk, hogy az igazság az Isten, de ez nem igaz. Isten az igazság.

Ha azt gondoljuk, a szeretet, szerelem önmagában elég, akkor megint rossz irányba indultunk. A szerelemről tudjuk, hogy elmúlik, a szeretet pedig azért nem elégséges, mert mi nem tudunk olyan tökéletesen szeretni, ahogy az Isten.

Sokszor hiszik a szerelmesek, hogy mindig szeretni fogják egymást. A „soha” és „mindig” szavak egy gyermek világlátását tükrözik, akinek nincs időérzéke. Ha egy felnőtt mondja ezt, akkor regresszióban van.

Nem bölcs dolog abban hinni, hogy mivel eddig is képesek voltunk megoldani a problémáinkat, ezután is így lesz. Felmérések szerint a házasságok 70%-ban megoldhatatlan problémákat hordoznak. Szintén kiderült az is, hogy a második házasságok semmivel sem tartósabbak, mint az elsők.

Újabb tévhit: mi nem válhatunk el. Ugyanilyen káros azt gondolni, hogy a szerelem, amit érzünk, örökké tart. Egy kutatás szerint Magyarországon csak 1915-17 között volt olyan kevés házasságkötés, mint 2010-ben.

Sokan hiszik azt, hogy a párkapcsolat megoldja az egyéni problémákat. Sajnálatos adat, hogy az elvált szülők lánygyermekei körében kétszer annyi spontán vetélés fordul elő, és ez ugyanannyi, mint a traumatizált nők esetében. A nevelőintézetben felnőtt lányoknál ez az arány két és félszeres.

A következő tévhit az, hogy megőrizhetjük a függetlenségünket, miközben részesülünk a kapcsolat előnyeiből. A párkapcsolat lényege, hogy szabadon vállalt kölcsönös függésben vagyunk egymással.

Nem okos dolog abban reménykedni, hogy a társamtól meg fogom kapni mindazt, amire szükségem van. Ilyen ember nem létezik.

A jó párkapcsolat érdekében sok naiv elképzeléstől kell megszabadulnunk. Azok maradnak együtt, akik megtanulnak a megoldhatatlan problémákkal együtt élni, és felül tudják múlni önmagukat.