Káromkodik a gyerek. Mit tehetek?

Szitkozódás, átkozódás, csúnya szavak. A felnőttek szájából sem hangzik szépen, hát még, ha egy óvódás szájából hallunk hasonlókat. Tehetetlenül nézünk össze, és nem tudjuk, mit is tehetünk, miért fordulhat elő ilyen helyzet?

Angyali arcú kislány várat épít a homokozóban, egy másik gyermek odatotyog hozzá, és próbál bekapcsolódni. A kislány ránéz, és szépséges pofiját elcsúfító cikornyás káromkodások közepette melegebb éghajlatra küldi. A szülők felnevetnek, annyira abszurd a helyzet. De mégis mit lehet tenni a mosolygáson kívül? Miért káromkodik a gyerekünk?

Na, de honnan jönnek a csúnya szavak?

Óvódás korban gyermekünk a nap nagy részét már nem velünk tölti. Napközben az ovis csoporttársaival beszélget, játszik, így nem csoda, hogy rengeteg új szót tanul. Ezek között vannak olyan szavak, amiket már hallott, de ő maga még nem használ aktívan, és természetesen előfordulhatnak teljesen ismeretlenek is. Ezek között lehetnek csúnya szavak is, melyek jelentésével abszolút nincs tisztában a kicsi. A szexuális élettel, a testnedvekkel kapcsolatos szavak nagy részét tévéből vagy az utcáról szedik fel a gyerekek, de sajnos az is előfordulhat, hogy valaki a családban hallja nap, mint nap a trágár szavakat.

A gyermekek pedig szívesen utánozzák a hallottakat, amivel persze felkeltik a szülők figyelmét. Itt kell szólnunk még az emésztéssel kapcsolatos csúnya szavakról, amiket előszeretettel használnak és ismételgetnek az ovisok. Ilyenkor, akár csak a többi csúnya szó esetében, elég csupán szelíden, de határozottan elmondani, hogy az adott szó nem szép, és megkérni gyermekünket, hogy ne használja többet. Büntetésre azonban semmi szükség, az csak olaj a tűzre! Játékos megoldás lehet, ha fantáziaszavakat találunk ki együtt, aminek a jelentését csak a szűk család ismeri, így lesz egy saját, titkos nyelvünk, amit senki más nem ért.

Káromkodás, az agresszió levezetése?

Kiesik a forró tepsi a kezünkből, hiába futunk a busz után, az orrunk előtt csukja be az ajtót a sofőr. Mi, felnőttek, hogyan reagálunk? Ki-ki a saját vérmérséklete szerint, de általában egy káromkodás simán kicsúszik a szánkon. A káromkodás ilyenkor tulajdonképpen nem más, mint a minket ért stresszre a válasz, az agresszió levezetésének egy formája. Ez a megnyilvánulási forma a verbális agresszió része. A káromkodásnak lehet helye és ideje a gyermekeknél, és a felnőttnél egyaránt, hiszen agressziót vezetünk le vele. Ha valaki ettől a megnyilvánulástól megnyugszik, és el tudja engedni a mérgét, akár hasznos is lehet. Persze korántsem mi