KEMÉNY: A kisgyermekkori környezet hatása a stressztűrésre
A washingtoni New University kutatói nemrég tanulmány tettek közzé, amelyből kiderül: a kisgyermekkori környezet hosszútávon meghatározza, hogyan fogunk később a stresszre reagálni.
A washingtoni New University kutatói nemrég tanulmány tettek közzé, amelyből kiderül: a kisgyermekkori környezet hosszútávon meghatározza, hogyan fogunk később a stresszre reagálni.
“A korai környezet rendkívül erősen befolyásolja a szervezet stressz-válasz rendszerét”, mondta el a Science Daily-nek Katie McLaughlin, az egyetem pszichológus professzora. „Ám azok a gyerekek, akik extrém negatív körülmények között kezdik életüket, de később egy támogató és szerető családhoz kerülnek, képesek lehetnek túllépni a korai sérülésekből fakadó negatív hatásokon.”
A tanulmányban olyan gyerekek eseteit vizsgálták, akik romániai árvaházakban töltötték életük első éveit, de később nevelőszülőkhöz kerültek. Kiderült, hogy az intézményben nevelkedő gyerekeknek eltompul a stressz-válasz rendszere: sokkal kevésbé jellemző rájuk a szívritmus gyorsulása vagy a vérnyomás-emelkedés, és a kortizol (a stressz-válaszok során felszabaduló hormon) termelődése is sokkal alacsonyabb stresszel járó tevékenységek, helyzetek közben.
Ezzel ellentétben azok a gyerekek, akik kétéves koruk előtt nevelőszülőkhöz kerültek az árvaházakból, egy idő után éppolyan stressz-választ adtak a különböző eseményekre, mint egy „átlagos”, családba született gyerek.
„Ha egy kicsi gyermek intézményben nevelkedik, azt nevezhetjük a korai elhanyagoló környezet extrém formájának”, mondta McLaughlin. „Ha azonban egy ilyen gyermek támogató családba kerü, még ha korábban súlyosan elhanyagolták őt, akkor is van esélye arra, hogy a pozitív élmények felülírják a történteket.”
A kutatás, amelyet a szakemberek végeztek, része a 2000-ben indult Bukaresti Korai Beavatkozás Projektnek, amely többek között azt tűzte ki célul, hogy megvizsgálja, milyen hatással volt az agyi és a viselkedésbeli fejlődésre az intézményben nevelkedés azon romániai gyerekek körében, akiket Ceaucescu diktatúrája alatt árvaházakban töltötték életük egy részét.
A kutatók 138 12 éves korú gyermeket vizsgáltak, akiket három csoportra osztottak. Az első csoportba tartozók több évet töltöttek árvaházakban, a másodikban lévők az árvaházból kiemelve gondoskodó, szerető szülőkhöz kerültek, a harmadik csoport tagjai pedig születésük percétől családban nevelkedtek.
A tesztek során a gyerekeket arra kérték, hogy stresszel járó feladatokat végezzenek el, pl. tartsanak beszédet tanárok előtt, álljanak ki a csoport elé és hallgassák meg, mit gondol róluk a többi gyerek, stb. A kutatók a feladatok alatt folyamatosan mérték a gyerekek szívritmusát, kortizolszintjét és vérnyomását.
Az intézményben nevelkedett gyerekek stresszválasz-rendszere tompának bizonyult. Ha azonban a szervezet riasztó- és nyugtatórendszere nem működik megfelelően, az később olyan egészségügyi problémákat okozhatnak, mint a krónikus fáradtság vagy az autoimmun-betegségek, illetve viselkedészavarokhoz, agresszióhoz is vezethetnek.
McLaughlin elmondta: „Ezeknek a gyerekeknek eredetileg valószínűleg nagyon is hiperaktív volt a stresszválasz-rendszerük, és a szervezetük úgy igyekezett alkalmazkodni a folyamatos negatív, elhanyagoló és feszültséggel teli környezethez, hogy csökkentette azokat az agyi receptorokat, amelyekhez a stresszhormonok kapcsolódnak.”
A kutatás azt is kimutatta, hogy az árvaházakban nevelkedő gyerekeknek vékonyabb az agyszövetük azokon a területeken, amelyek az impulzusokat kontrollálásáért és a figyelemért felelősek, és keveseb a szürkeállomány mennyisége is.
