Kemény harc vagy komoly játék?

A sport amellett, hogy jótékonyan hat az egészségre és rengeteg mindenre megtanít, a fiatalkori devianciák megelőzésére is hatékony módszer. Támogatás hiányában a hobby sport mára visszaszorult, aki nem hajlandó profi szinten edzeni, kevesebb lehetősége van kulturált körülmények között, jó színvonalon sportolni. Ezért talán még nehezebb a döntés, amikor gyermekünk válaszút elé kerül, profi vagy hobbi szinten sportoljon-e.

Olvasói levélrészlet:

“Kedves Ildikó!

Tízéves fiunk nagyon szeret mozogni, és több sportágban is jó eredményeket ér el. Emellett kitartó és nagyon jól tud összpontosítani, személyisége alkalmassá teszi a versenyszerű sportra. Nagyon komolyan veszi a focit, legtöbbször ő a csapat motorja. Kisvárosi csapatként az utóbbi két évben megszerezték megyei rangú csapatokkal szemben az elsőséget. Néha úgy látom, túl komolyan is veszi a bajnokságban való szereplést, az elért eredményeket. Sokszor annyira fél, hogy nem győznek, hogy a meccs előtti éjszakán nem tud elaludni. Mit kellene tenni? Aggaszt, hogy érdeklődése kezd beszűkülni a sportra. Nem erre próbáltam nevelni, sokat olvasunk, színházba járunk, utazunk. Megijeszt, hogy ennyire kicsi még, és már határozottan kizár bizonyos lehetőségeket az életéből, hogy alig érdekli valami a focin kívül. Mit javasol?“

A nevelő neve: sport

Még tizenéves korban is nagy jelentősége van a mozgásnak az önismeret, a világról való tudás megszerzésében. Egy egészséges gyermek mozgásigénye nagy. Jönni-menni, tenni vágyik, kipróbálni önmagát, tudásával hatni a világra, megtapasztalni a lehetőségeit, személyes korlátait, azokat a kereteket melyekben szabadon élhet. Iskoláskorban erősödik fel benne az igény, hogy a saját magáról szerzett ismereteit megvizsgálja a kortársak hasonló élményeihez viszonyítva. Ebben már szüksége van egy külső szabályozó elvre is, ami az objektivitást biztosítja. Ezért a sportnak kiemelkedően fontos szerepe van a gyermekek életében. Ezen keresztül tanulja meg a szabályokhoz való igazodást, az egyenlő esélyek biztosításának fontosságát, felismerését és elfogadását annak, hogy vannak nála ügyesebbek, de akarattal, önfegyelemmel technikai tudásának csiszolásával az ő képességei is fejleszthetőek. Ez az a szint, ami minden fiatal számára javasolt, merem állítani; kihagyhatatlanul. Túl a testedzésen – ami rendkívül fontos – nagyon sokféle tapasztalat, életről szerzett tudás sűrűsödik ebben a tevékenységben. Például: az indulatok uralása, a saját és mások érzelmeinek felismerése. A csapatjátékban a gyermek megtanulja, hogy ne csak a saját szemszögéből legyen képes vizsgálni a helyzeteket, megismeri az alávetettséget, a döntésképességet és az azzal járó felelősséget. Megtapasztalhatja a közösséghez való tartozás érzését, a mi-tudat erőt sokszorozó hatását. A sportnak ezen a szintjén még a játékos, önkéntes részvétel a vezető motiváció.

Érmek és életek

Más a helyzet a versenysporttal. A profizmusra való törekvésben már gyakoribb jelenség a csőlátás, mert az egyénnek csak néhány személyiségjegyére koncentrál, melyek elősegítik talentumának kibontakozását. A szakemberek szerint nagyon korai életszakaszban kell elkezdeni ezt az életmódot. A döntés felelőssége ilyenkor a szülőre hárul. A gyermek erre még éretlen, ő majd engedelmesen követi az elvárásokat, mert meg akar felelni a szeretett személy kívánságának. A szülői döntés az egész családot érinti, mert ez életmódváltozással is jár. Tehát elsősorban maguknak kell feltenni a kérdést, hosszútávon képesek lesznek-e erre. Ez az életforma sok anyagi, és idő ráfordítást igényel, mert a gyermeket az edzésre, versenyekre hozni-vinni kell, a sporteszközöket meg kell vásárolni. Háttérbe szorulhat a személyes karrier, nem beszélve a kevésbé vagy másban tehetséges testvérekre való figyelemről. El kell tudni viselni, hogy egy családtól idegen személy is irányítja a gyermek nevelését, esetleg a családi értékrendtől távolabb álló nézőpontok is hangsúlyos szerepet kapnak a privát életükben.

A gyermek szempontjából az is nagyon fontos kérdés; helyesen mérték-e fel a tehetségét. Nézetem szerint ott a legnehezebb a helyzet, ahol a szubjektív döntés a mérvadó. Tényleg kivételes adottságokkal rendelkezik? Megvannak-e benne, azok a személyiségjegyek, melyek alkalmassá teszik a versenysportra? Alkati adottságai, későbbi alakváltozásai ellenére megmaradnak-e? Ellentétben a hobby sporttal a versenysport inkább akadályozza a kapcsolatépítési lehetőséget. Egyéni sportnál gyakran érezhet a gyermek magányt, mert a csapattársak esetenként vetélytársak is, méghozzá karriert módosító szinten. Törekedni kell arra, hogy legyen „B” terv, érdemes ápolni, életben tartani a sporttól eltérő érdeklődési területeket, civil barátságokat. A versenydrukk, a teljesítmény-nyomás esetenként és bizonyos szint felett elviselhetetlen mértékig megnőhet. Gyermekkorban a szülővel együtt a vezetőedző feladata oldani ezt, későbbi életkorban sportpszichológusok segítik a lelki felkészülést egy-egy nemzetközi megmérettetés előtt. Mindez sokrétű, nehéz feladat gyermeknek, felnőttnek, de élsportolóink életútja sok jó példával szolgál.

(A cikk megjelent a Képmás 2011. augusztusi számában.)