Kérdezz! Felelek?

Sokszor nem vagyunk igazán felkészülve arra a pillanatra, amikor gyermekünk szexuális érdeklődésének első jeleivel szembesülünk. Néha egy-egy kérdéssel is zavarba tudnak hozni, de ennél sokkolóbb lehet...

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
pszichológus
2015. január 17. Paulik András

Sokszor nem vagyunk igazán felkészülve arra a pillanatra, amikor gyermekünk szexuális érdeklődésének első jeleivel szembesülünk. Néha egy-egy kérdéssel is zavarba tudnak hozni, de ennél sokkolóbb lehet, ha például váratlanul olyan újságok nézegetésén, honlapok látogatásán kapjuk rajta angyalarcú kisfiunkat, amelyek minket is zavarba hoznak? Mit tegyünk, ha gyerekünk pornóoldalakat néz?


Mit tennék?

Mindenképpen mellé ülnék, és beszélgetni kezdenék vele. Megkérdezném, hogy véletlenül akadt-e rá, vagy valakitől tudomást szerzett az ilyen oldalak létezéséről, elérhetőségének módjáról, hogy szokott-e a barátjával, osztálytársaival a szexről beszélgetni, hogyan hatnak rá azok az információk melyeket a kortársaitól hall. Meghallgatnám, hogy ő maga mit gondol a témáról, ha nehezen nyílik meg, akkor kivel tudna fesztelenül beszélgetni erről. Van-e olyan kérdés, amit nekem szeretne feltenni, de eddig nem merte vagy nem volt alkalma rá. Arra is felhívnám a figyelmét, hogy sokféle stílusban hallhat a szexről, kifejezések garmadája áll rendelkezésre és elmondanám, melyek azok a szavak, amelyekkel, egy idegennel, mondjuk egy orvossal is zavar nélkül konzultálhat az őt érdeklő témáról. Kíváncsi lennék arra is, hogy ő milyen kifejezéseket ismer, tudja-e azok pontos jelentését.

Mit nem tennék?

Nem szörnyülködnék, minősítenék, büntetnék, nem keltenék benne bűntudatot. Bevallanám, hogy kíváncsisága elfogadható számomra, de a pornó oldalak böngészése, szokatlan formája a szexuális érdeklődés kiélésének. Ezek a technikai bemutatók mesterséges helyzetek, megjátszott reakciókkal. Egy sor nagyon lényeges kérdést még csak fel sem vetnek. Például nem adnak útmutatót arra, hogyan kell megszólítani egy lányt, miként lehet randevúra hívni, hogyan kell viselkedni fiúként, hogy a lány is jól érezze magát a saját szerepében.

Lépésről lépésre

A korai serdülőkorban a másik nem iránt érzett kíváncsiság nem jár együtt törvényszerűen a szexuális tevékenység iránti kíváncsisággal. A nemi szerephez társuló társas viselkedést a kortárs csoportban lehet elsajátítani, fokozatosan. Először egynemű klikkek jönnek létre, ezek a szoros kapcsolatok jelentik azt a társas támogatást, amiben a tizenéves tanácsot kaphat a másik nem iránti érdeklődésének kifejezéséhez. Később a klikkek találkoznak egymással és kevert nemű csapatokká bővülnek. Kezdetben még az egész banda közösen vesz részt a programokban: lógás a parkban, játszótéren, diszkóban. Később már gyakrabban választanak olyan programokat melyek bizalmas érintkezést igényelnek: házibuli, mozi. Majd a késői serdülőkorban következik a párokba rendeződés, és ez a nagy csapat kohéziójának gyengüléséhez, felbomlásához vezet.

A szexuális kezdeményezés képessége kortárs közegben tud fokozatosan kifejlődni, ez sokkal jobban megfelel a tapasztalatlan fiatal teherbíró képességének, mint bármilyen felnőtt minta elsajátítása. Korábban a fiúk és a lányok partnerkeresési vágya nagyon eltérő volt, az utolsó évtizedben azonban a lányok motivációja egyre jobban hasonlít a fiúkéhoz. A fiúkat elsősorban a testek működésének megismerése hajtja a lányok felé, a lányokat a fiúk iránt érzett szeretet. A korai kísérletekben tanítják meg egymásnak az eltérő motivációk nyomán szerzett tapasztalatok segítségével az érzelmeken alapuló szexuális vonzalmat.

Azt, hogy mi számít szexuálisan megbotránkoztatónak, a mindenkori kultúra, társadalmi közvélemény határozza meg. Mai világunkban az érzelem nélküli szexualitás, és annak propagálása, ha akarjuk, ha nem, elér minket, és a gyerekeinket is. Ezt a viselkedésmintát a propaganda a sikeres felnőtt működési modelljének részeként tünteti fel, melyet a felnőtt világ a fiatalok vonatkozásában még helytelenít, saját maga vonatkozásában azonban már nem kifogásol egyértelműen. Emiatt az ilyen viselkedés sokszor nem feltétlenül életkorhoz köthető deviancia, hanem egy felnőtt magatartás megvalósításának kísérlete. Ezért tapasztalatlanságból eredő félreértések, téves következtetések még inkább megzavarhatják a fiatal valós kapcsolatait. Az a viselkedésminta, amelyet a pornó oldalak sugallnak, megütközést, viszolygást válthat ki a kortársak körében is. A negatív visszajelzések pedig még tanácstalanabbá tehetik, és hamar levonhatja azt a következtetést, hogy vele vannak komoly gondok ezen a téren.

Hasznosak lehetnek a témával foglalkozó művek, pl. a Juno film, vagy Colette: Zsendülő vetés címűkisregénye. Ezek segítséget adhatnak a kérdezőknek és válaszolóknak a beszélgetések elkezdéséhez. Emellett találkozási lehetőségeket adó közösségi programokkal, kulturált szórakozóhelyek működtetésével meg lehet teremteni azokat a kereteket, melyek között a fiatalok lelki és testi abúzus elszenvedése nélkül ismerkedhetnek egymással, felkészülhetnek felnőtt életükre.

Azt mindannyian érezzük, hogy beszélnünk kell a gyerekünkkel a kínos témákról is. Az igazi beszélgetéshez azonban az kell, hogy végig megértő, nem megbotránkozó partnerek legyünk, és ha a gyerek megtisztel bennünket a bizalmával – azzal, hogy kérdez –valóban feleljünk, őszintén.

A cikk a Képmás magazin 2012. májusi számában jelent meg.