Kinek van igaza?

A nézeteltérések, viták elkerülhetetlen velejárói az emberi kapcsolatoknak. Mivel nincs két ugyanolyan ember, mindig lesznek eltérő vélemények. Sokan tartanak ezektől a különböző véleményektől, sőt, néhányan egészen odáig mennek, hogy a boldog párkapcsolatban nincs helye vitának.

A pszichológia ezzel szemben azt állítja, a vita fontos és hasznos része minden párkapcsolatnak, sőt, a kapcsolat hosszú távú sikere múlhat a közösen tanult és felépített vitakészségen. De hogyan lehet ezt megtanulni?

Különböző filmekben vagy baráti társaságokban hallhattunk, vagy könnyű nyári strandregényekből is ismerhetünk jótanácsokat a veszekedéssel, vitával kapcsolatban, például hogy fél évnél korábbi dolgokat nem szabad felemlegetünk a vita hevében (pl. „te már hat éve is ezt meg azt csináltad…“), vagy hogy csak a jelenlegi konfliktushoz szorosan kapcsolódó témát érdemes behozni („… és még elmosogatni sem tudsz soha magad után“). Ezekben olykor van igazság, de teljes megoldást valószínűleg nem adnak a viták problémakörére.
Légy a levesben

Gyakran előkerül az igazság kérdése, mint a vitán felül álló, abszolút dolog, ami segíthet elkerülni az értelmetlen veszekedést. Sajnos azonban általában a párkapcsolati viták középpontjában nem az igazság áll, sokkal inkább egymásra, a másikra, vagy épp magunkra figyelünk, a szubjektív dolgok kerülnek előtérbe. A nagy igazságérzettel bírók mondják, hogy „ha nálam van az igazság, hogy engedjek a másiknak?“ Vagy: „hát már nem is számít az igazság?“ A párkapcsolatok szempontjából azonban azt kell mondanunk, hogy nem. Böjte Csaba, ferences szerzetes mondta, hogy az igazság olyan, mint az ízletes, finom leves, amiben legyek vannak: örülhetnénk a jó levesnek, de a legyek tönkreteszik az összképet. Sokan harcként tekintenek a vitákra, presztízskérdés, hogy a végén ki arat „győzelmet“. Az ezzel a hozzáállással kezdett vita az élet sok más területén zajló vitákkal ellentétben egy párkapcsolatban eleve csak rosszul végződhet: ha a másik „nyer“, akkor nekem „kell veszítenem“, és a legyőzöttség érzése bizony sosem jó. Ám ha én „nyerek“, az talán még rosszabb: „legyőztem“ azt, akit elvileg szeretek, pont annak okozok szomorúságot, akinek a legkevésbé kellene… Meg kell tanulnunk a vitában lemondani a személyes igazságainkról, hiába nagyon nehéz, és hiába érezzük teljesen jogosnak az álláspontunkat, magunkért, a párkapcsolatunkért érdemes lemondani róla.

(A teljes írás a Képmás 2013. októberi számában jelent meg.)