Kövér gyerek – felelős szülő?

“Dundus, husis, aranyos kis hurkás” mondják boldogan a szülők a pufók kisbabákra. A cuki kis hurkák azonban egy idő után az egészséget veszélyeztető plusz kilókká változhatnak, ha nem figyelünk oda a gyermek helyes étkezési szokásainak kialakítására.

Én duci kislány voltam. Szerettem enni, szerettem a nagy családi étkezéseket, a finom magyar konyhát. Szerencsére, ahogy iskolába kerültem, édesanyám szigorított az étkezési renden és a kínálaton, így hamar visszanyertem a normális súlyomat, és egy életre megtanultam, hogy kemény meló a kilók elleni harc.

Inkább megelőzni, mint harcolni

Ma már én vagyok édesanya, én vagyok felelős azért, mi kerül a három gyermekem tányérjára, és milyen étkezési szokásokat alakítok ki a családban. Mivel én tudom, mennyi hátránnyal jár gyerekként a túlsúlyosnak lenni (gúnyos megjegyzések céltáblájává válni, utolsónak lenni az összes tornaórai feladatban, folyamatos ruhamizéria – csak hogy a leggyakoribb problémákat említsem), azt is tudom, hogy sokkal könnyebb megelőzni a plusz súly kialakulását, mint aztán megküzdeni a felesleges kilókkal. Nem állítom, hogy én vagyok a szuper egészséges étrendet összeállító anyuka, hiszen nálunk is előfordul olykor, hogy a gyerekek csokit, chips-et, vagy gumicukrot majszolnak, de arra figyelek, hogy az otthoni étkezéseink rendszeresek legyenek, egészséges ételek kerüljenek az asztalra, és minden nap legyen valami mozgás a lurkók napirendjében.

Légy te a követendő példa!

Egyszer a gyerkőceim egyik ovis társának anyukája megkérdezte tőlem, hogyan veszem rá a csemetéimet, hogy zöldséget és gyümölcsöt egyenek? Hát úgy, hogy én is azt eszem. Felvágok két-háromfajta zöldséget, vagy gyümölcsöt, és közösen elrágcsálja a család. – adtam a lehető legkézenfekvőbb választ. Az anyuka kicsit lemondóan legyintett, azt mondta, azt várta, hogy valami trükköt vagy titkot osztok meg vele. Elárulta, hogy ő maga sohasem eszik gyümölcsöt és zöldséget, de tudja, hogy a gyerekét valahogy mégiscsak rá kellene venni erre. Csak azt nem tudja, hogy hogyan. Az, hogy ő maga járjon elöl jó példával, meg sem fordult a fejében. Az étkezések terén követendő példának lenni tényleg nagyon nehéz, de ha azt akarjuk, hogy a gyermekünk pozitív mintát lásson otthon, akkor bizony nekünk is kompromisszumokat kell kötnünk. Ez eleinte talán nehéz lesz, de ha mi magunk is megszokjuk, hogy mikor, mennyit, és mit eszünk, ha közösen mondunk le a gyerkőcökkel a káros nassolnivalókról, ha együtt találunk sportprogramot, akkor könnyebb lesz az életmódváltás.

Mi a legnagyobb baj?

Sajnos a környezetemben azt tapasztalom, hogy a túlsúlyos gyerekek számára a táplálkozási problémát leginkább a gyorsan felszívódó szénhidrátok túlzott mértékű fogyasztása jelenti. Ezek az élelmiszerek többnyire cukorból, és finomított élelmiszerekből, például fehér lisztből készült termékek (pékáruk: kenyér, tészta, zsemle). Persze nem csak a szilárd ételek a bűnösek. A szomjoltásra alkalmazott cukros üdítők is elősegítői az elhízásnak. Ha bábszínházba, koncertre, vagy moziba megyünk, a szülők nasi-zacskójából a legritkább esetben kerül elő valamilyen egészséges ennivaló. Általában ropi, a chips, vagy más előrecsomagolt sós ropogtatnivaló lapul az uzsonnás dobozokban. Ezek a termékek tele van ízfokozókkal, és persze a gyerekek imádják ezeket a mesterséges ízeket. Nem árt tudni, hogy ha az ízlelőbimbók túl gyakran vannak ízfokozók révén erős ingereknek kitéve, akkor kevésbé érezhető íz-élmény alakul ki a natúr ízek hatására. Ez azt eredményezi, hogy gyermekeknek újra meg kell tanulniuk a kevésbé erőteljes ízek ingereinek feldolgozását. A lurkók, ha egyszer megszokták, akkor nehezen mondanak le ezekről az élvezetekről, főleg akkor, ha a nasit rejtő színes csomagokban egy-egy kis kabala vagy matrica is lapul. Pedig remek nassolnivaló az alma-chips, a házilag gyártott müzli-szelet vagy éppen a gabonagolyó is.

Mit tehetünk?

Ha a gyermekünk túlsúllyal küzd, semmiképpen se fogyókúráztassuk, hanem álljunk át fokozatosan az egészséges táplálkozásra és a sok mozgásra. Már ettől beindul a súlyvesztés! Érdemes szakemberrel, orvossal, védőnővel, dietetikussal megbeszélni, hol szorul változtatásra a gyerek étrendje és napirendje. A legtöbbet az segíthet, ha a teljes család együtt törekszik a helyes életmód kialakítására. Otthon is próbálkozhatunk ötletes tálalással vonzóvá tenni a sok színes gyümölcsöt, zöldséget, minden lelemény jól jön, de ennél még fontosabb, hogy a gyerek lássa: a család többi tagjának is ízlik. Aligha van esély az elhízott gyerek súlyának normalizálódására, ha például neki külön készítenek salátát, miközben a család marad a jól bevált paprikás csirke-nokedlival ebédnél. És ne feledkezzünk meg a becéző szavakról sem! Önbeteljesítő jóslattá válhat például, ha a család a súlyproblémával küzdő gyerkőcöt Dundusnak, Gömbinek, vagy Gombócnak becézi. Segítsük azzal, hogy támogatjuk, elismerjük, dicsérjük, és az eredmény nem marad el.