Legyünk jól másoknak is! – Pál Feri előadása

Az évad első előadásán Feri atya utalást tett a tavaly tárgyalt sématerápia mibenlétére, ami vonalvezető lehet életünkben, mert komplex, árnyalt és rendszerezett. Segít abban, hogy megértsük saját működésünket, megértsük, mi lehet az oka annak, hogy már sok mindent kipróbáltunk, de mégsem vagyunk jól. Óhatatlanul feltesszük magunknak a kérdést:               „Hogy a búbánatba kerültem én ide!?” Ez egyben lehetne az idei év mottója!

50-100 évvel ezelőtt olyan kultúrában éltünk, amely sok szempontból strukturált volt. Olyan viselkedésformát diktált, „erőltetett” ránk, melyben nem kaphattak olyan nagy teret sérüléseink, mint ma.  A mai ember sebzettségeinek és a pillanatnak a fogságában él és ezt szabadságnak éli meg. A legnehezebb helyzetekben azonban nem a helyzetre, hanem sebzettségeinkre válaszolunk. Mindent megteszünk, hogy összevisszaság legyen bennünk és körülöttünk, a rendetlenséget azonban utáljuk. Ismét oda jutunk: „Hogy a búbánatba kerültem én ide!?”

Második mottó: „BÍZZUNK MAGUNKBAN, DE NE HIGGYÜNK MAGUNKNAK!” Minél inkább a sérüléseink veszik át a terepet, annál kevésbé hihetünk magunknak, mert amit érzünk, amit gondolunk, amit észlelünk, az annál távolabb van a valóságtól, minél nagyobb a sebzettségünk.

Az előző év vezérfonala a „JÓL LENNI” fogalomra épült azonban ez önmagában nem kielégítő, könnyen öncélúvá válhat „jól létünk”! Az idei évben  tovább kell lépnünk egy fokkal:         „LEGYÜNK JÓL MÁSOKNAK IS!”

Kérdések: (Feri Atya folytatta az írásban feltett kérdések megválaszolását)

13. kérdés

„Aszimmetrikus kapcsolatban élek, én jobban szeretem őt mint ő engem. Sokszor „lepattanok” róla. Terápiára járok. Van-e mit megmenteni”                                                 
 

Válasz: Csak így tovább, legalábbis ami a terápiát illeti. Jó segítséget kérni, ellenkező esetben előbb-utóbb elviselhetetlenné válhatunk magunk számára.

14. kérdés

„Nem békét jöttem hozni a földre, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával. Az embernek tulajdon családja lesz az ellensége.” (Mt 10,34-36).” Mit jelent ez?                                                                                           

Válasz: 1. Az eredeti arámi nyelv nem alkalmas az árnyalatok kifejezésére, ez nehezíti a pontos értelmezést. 2. Ha a belső hangunkra akarunk hallgatni, óhatatlanul ütközni fogunk valamilyen családi, hagyományos, kulturális örökséggel. Törvényszerű, hogy az ütközés nem kerülhető ki sem akkor, ha felnőtté szeretnénk válni, sem akkor, ha a legbensőbb hang alapján szeretnénk élni. Ezt a feszültséget, nem lehet „elsimogatni” és nem is érdemes.  Aki mégis megpróbálja, általában vesztegel, nem hoz meg szükséges döntéseket. Miért? Általában azért, hogy ne okozzunk fájdalmat a szüleinknek, nagyszüleinknek. Megpróbálunk úgy leszakadni, hogy a szakadás fájdalma ne érkezzen meg. Ha ahelyett, hogy magunkra találnánk, meg akarjuk kímélni a szülőket (valójában magunkat) az elszakadás fájdalmától, hosszútávon rosszabbul járunk.

Öt kiemelkedő érték, amelyre hivatkozva a legnagyobb gaztetteket is képesek vagyunk elkövetni: „a családomért tettem”, „a munkámat végeztem”, „a hazámat szolgáltam”, „a vallásomért tettem”, „az életemet akartam fenntartani”. Jézust is többször rá akarták venni hogy álljon ezen jelszavak mögé az Evangéliummal szemben, de nem volt hajlandó, ezért sokan megvetették. Ebben is felismerhető az Evangélium radikalizmusa, amit jó lenne felismerni minél szélesebb körben.

15. kérdés

„Magas külső önbecsülésű ember szabadon cselekvő-e?”                                                    

Válasz: Ha csak nagyon erős külső önbecsülésű, akkor nem. A külső önbecsülés csak más kiegészítő értékek társulásával lehet igazi erény, pl. erkölcsi tartással. Az önbecsülés hiányában szenvedő ember csökkentértékűség sémában vergődve hajlamos alá-fölérendeltségi dinamikában élni, ezzel sokat árt a kapcsolatainak. Csak akkor érzi jól magát, ha folyamatosan bizonyíthatja, hogy jobb a másiknál, durvább esetben folyamatosan kényszert érez arra, hogy bizonyítsa a társának: „te hülye vagy”. Ezzel erősíti meg külső önbecsülését. A belső önbecsülés érzelmi teherbírást jelent.

16. kérdés

„Belső önbecsülés hiányában, kritikus helyzetben miért nem állnak bizonyos családtagok az övéik mellé, miért állnak a kritizálók mellé?”                                                   

Válasz: A belső bizonytalanságunkat kritizálással kompenzáljuk, így erősítjük meg magunkat.    
                                                             
17. kérdés

„Ölelés a legmélyebb vágyam, de nincs ott, aki megadná.”                                                    

Válasz: 1. Az ölelés biztos, hogy nem a legmélyebb vágyad, inkább gyerekkori hiányból fakadó érzés, de nem vágy. Javaslat: beszélgessünk el a „felnőtt énünkkel” és a „szülő énünkkel”. 

18. kérdés

„Súlyos betegség van a családban, ráadásul nincs pénzünk, mit tehetünk?”         

Válasz: Ha családban valaki pszichózissal vagy komolyabb lelki betegséggel él, a család számára rendkívül megterhelő. Fontos segítséget kérni, mert a nem kezelt problémák további pszichés betegségeket okozhatnak a családtagok számára. Fontos, hogy ne csak a betegért, hanem magunkért, a saját egyensúlyunkért is tegyünk valamit. A Tündérhegyi klinika TB által finanszírozott, Pál Feri által ajánlott intézmény.   (www.tunderhegy.hu).

19. kérdés

„Elvált szülők nevelési nézeteltérései a szülőpár között.”                                          

Válasz: 1. Válni vagy békével lehet, vagy sehogy. Ha papíron elváltak, belül nem, a gyerek válik a küzdelem terévé. A gyerek válik áldozatává annak, hogy a szülők saját sérelmeiket igyekeznek megtorolni a másikon, ehhez eszközként használva a gyermeket. Érdemes átgondolni, hogy a legtöbb esetben nem a gyerekről szól a harc, hanem rólunk.                  

2. Ha hosszútávon gondolkodunk, érdemes bízni a gyerekeinkben. Bízhatom abban, hogy idővel egyre jobban fogja látni, hogy ki vagyok, látni fogja, hogy szeretem, hogy mik az én értékeim, és 5, 10, 15 év múlva visszatalál hozzám. Sok bíztató példa van erre.                                           

3. Sokszor a válás következményeivel való nem szembenézni tudás következménye a konfliktus. Könnyebb utálni a másikat, mint szembenézni azzal, hogy a gyermekkel kapcsolatos veszteség is a válás következménye. Nézzünk szembe a saját felelősségünkkel.

20. kérdés

„Az Egyház minden testiséget paráznaságnak állít be.”   

Válasz: Nem! Hangzott a tömör válasz, melyet Feri atya II. János Pál gondolatával támasztott alá: „A vágyak nagyszerű dolgok, a rendezetlen vágyakkal azonban sok gondot okoznak.”

21. kérdés

„Ha impotens a házastársam, érvényes-e az esküvő?”                                                  

Válasz: Ha tudtál róla, érvényes. Ha egyikőtök sem tudta, szintén érvényes. Ha ő tudta, de eltitkolta, nem érvényes, mert nem hozhattál szabad döntést.

22. kérdés

„Alkoholbeteg emberrel élek, mi a túlélési stratégia?”

Válasz:1. Tudd magad megvédeni! Határokat kell tudni tartani, legalább a gyerekek miatt! Aki magát nem tudja megvédeni, a gyerekeit sem tudja megvédeni! Szeretettel is lehet határ tartani. Nehéz egyensúly, de nem lehetetlen. Ezzel tesszük a beteg társunknak a legjobbat. 2. Érdemes átgondolni, nem vagy-e te is függő? Az is lelki betegség, foglalkozni kell vele, mert el lehetetleníti a határok megtartását!

23. kérdés

„Tavaly nyáron meghalt a fiam, mi a helye a gyásznak és a boldogságnak?”      

Válasz: 1. Megengedheted magadnak, és nem szeretetlenség, hogy merészelsz élni, sőt merészelsz még boldog is lenni. Ez nem árulás, nem hűtlenség. Valószínűleg fiad a Mennyből ugyanezt javasolná, „megengedné” neked hogy boldog légy, és ne sorvadj el az iránta táplált gyászban. Feri atya feltételezi, hogy egy ilyen közeli hozzátartozó elvesztése életre szóló hiányt szül, ami időnként fáj, időnként enyhül a fájdalom. Ez a hiány nem is tölthető be semmivel. A jó hír azonban az, hogy halálos sebbel is lehet élni! Van, akinek sikerül, van, akinek nem. Az életünk soha nem egész, de attól hogy valami nem egész, még lehet teljes.