Családháló

Kezdőoldal Egészség és lélek Lehet-e túldicsérni a gyereket?

Lehet-e túldicsérni a gyereket?

Úgy tűnik, az utóbbi évtizedekben igen sokat változott a felfogás azzal kapcsolatban, dicsérjük-e a gyereket, és vajon hogy hat rá a sok dicséret. Talán egyre kevésbé félünk attól, hogy „beképzelt” lesz, néha átesünk a ló túloldalára, és minden percben szajkózzuk: de ügyes vagy, de okos vagy.

Írta: bencze.aron,

Úgy tűnik, az utóbbi évtizedekben igen sokat változott a felfogás azzal kapcsolatban, dicsérjük-e a gyereket, és vajon hogy hat rá a sok dicséret. Talán egyre kevésbé félünk attól, hogy „beképzelt” lesz, néha átesünk a ló túloldalára, és minden percben szajkózzuk: de ügyes vagy, de okos vagy.


Újabban megjelennek bizonyos kutatások, amelyek felhívják a figyelmet a nem jól megfogalmazott dicséret káros hatásaira, és sok szó esik arról is, ha körbenézünk, hány embert látunk, aki valamifajta felduzzasztott önképpel él, ami olyan, mint a lufi: nagy, de nincs benne tartalom. De vajon köze van-e ennek a túl sok dicsérethez?

Aki ma középkorú, valószínűleg kevesebb dicséretben részesült, annak idején inkább arra helyezték a szülők a hangsúlyt, tanuljon alázatot, szerénységet a gyermek. Nem is esett olyan sok szó a biztatás fontosságáról.

Pedig Rosenthal és Jacobson már a hatvanas években felhívták a figyelmet az önbeteljesítő jóslat jelenségére. Kísérletükben IQ tesztet vettek fel egy osztállyal, és anélkül, hogy megnézték volna a valós eredményeket, véletlenszerűen kiválasztották a gyerekek egy részét, és azt mondták róluk a tanároknak, hogy az átlagnál jobb eredményt értek el, és a jövőben különösen nagy fejlődés várható tőlük. Később visszamentek, újra felvették a tesztet, ezúttal kiértékelték a régi és új eredményeket is, és azt tapasztaták, ezek a gyerekek valóban többet fejlődtek az átlaghoz képest. Noha teljesen véletlenszerűen választották ki a neveket! Sőt, tanáraik sem gyanakodtak, hogy nem volt valós alapja a kutatók által adott információnak: ők is úgy érezték, valóban kiemelkedőek ezek a diákok. Rosenthal és Jacobson szerint az történt, hogy a kiválasztott diákokra a tanárok pozitív várakozása, bizalma hatott stimulálóan. Serkentette őket a körülvevő kedvező légkör, és bizonyára több lehetőséget is kaptak a kibontakozásra.

Ha az otthoni nevelésre értelmezzük a vizsgálat tanulságait, azt mondhatjuk, akkor is jót tesz a bizalommal teli várakozás, kedvező előítélet a gyermek fejlődése szempontjából, ha az eleinte nem is teljesen megalapozott.

Ugyanakkor vannak olyan eredmények, amik óvatosságra intenek: ha nem is mondják, hogy csínján kellene bánni a biztatással, de felhívják a figyelmet arra, ártani is lehet a dicsérettel, ha nem jól használjuk.

Hozzászólások

hozzászólás

CÍMKÉK:
Read previous post:
Hogy nyugtasd meg gyermekedet a fogorvosnál?

A félelem és a fogorvosi látogatások sokszor kéz a kézben járnak. De nincs értelme annak, hogy egy rossz élmény a...

Close