Megfogant a baba, az orvos is csodaként könyvelte el

Csillával (33) utoljára akkor beszélgettünk, amikor olyan nőket mutattunk be a Nők Lapja Egészségben, akik sikeresen megküzdöttek az endometriózissal. Akkor az interjút úgy zártuk, hogy tudtuk, útban van a baba. Ő meséli el, hogy alakult azóta az élete.

Az út: a diagnózistól a teherbeesésig

“Amikor néhány éve diagnosztizálták nálam az endometriózist, nem az volt az első kérdésem, hogy lehet-e babám, mert nem voltam akkor párkapcsolatban, hanem, hogy ez egyáltalán mit jelent. Aztán az orvos előállt a lényeggel: a kórkép meddőséget is okozhat… Akkor életmódot váltottam, de egyre jöttek elő azok a gondolatok, amik nem izgattak eddig. Úristen, mi van, ha nem lehet gyermekem, van-e egyáltalán peteérésem – ez utóbbi különösen gyötört, mert sokan riogattak vele. Ahogy aztán javult a dolog, a tüneteim csökkentek, elkezdtem hinni abban, hogy a hormonjaim is helyreállnak” – emlékszik vissza a fiatal nő.

Csillának aztán lett párkapcsolata. Az elejétől nem is védekeztek, egyrészt mert nagyon boldogok voltak együtt, másrészt ő is úgy volt vele, úgysem valószínű, hogy teherbe esne ezzel a betegséggel. Ha mégis, akkor viszont örömmel várták volna a babát. A fordulat a megismerkedésünk után 7 hónappal következett be. “Teherbe estem, de sajnos súlyos genetikai betegségek gyanúja miatt – aminek semmi köze nem volt az endometrizóishoz, az orvos szerint minden negyedik nővel megtörténik – nem tartottuk meg a babát. Nagyon megviselt. Ettől függetlenül már maga a terhesség is csoda volt, hogy műtét és hormonkezelés nélkül sikerült” – mondja.

A fiatal nő csodaként élte meg a történteket, de aztán azt, hogy ezt a csodát három hónap múlva miért vették el tőle, akkor még egyáltalán nem értette.”Csak azt kérdezgettem, hogy mi történik velem? Erre a makrobiotikus tanácsadónőm mondta, hogy most nem látok ki a gödörből, majd ha eltelik az idő, higgyem el, meg fogom érteni, miért történt. Így lett. A következő egy év nagyon nehéz volt mindkettőnk számára, nehezen tudtuk feldolgozni, a kapcsolatunk próbája volt. Megtörtem, hogy nem lehet majd többet gyerekünk. Visszajött minden tünetem, sokkal rosszabb lett az állapotom a terhességmegszakítással, visszajött a bélvérzés, az első menstruációm már borzasztó fájdalmas volt. Ekkor is a makrobiotika, egy tavaszi tisztítókúra húzott ki a bajból. Közben zajlottak a kontrollok, néztem a peteérésemet, és szerencsére tüneteim egyre kevéssé voltak.”

Még februárban lebeszélte orvosával a műtétet – a biztonság kedvéért – , és április 4-re be is ütemezték. Úgy volt vele, hogy ha az a két ciszta nehezíti a teherbeesést, legyen műtét, és utána pedig nem kér se hormonkezelést, se lombikot, szeretne természetes úton megfoganni, hiszen egyszer már sikerült! Mindeközben rengeteget dolgoztak a párjával együtt, még egy gyors esküvőt is beiktattak 2013 elején, nagy boldogságban. “Ezután február 16-án jött meg a következő mensim, utána már nem” – meséli egy huszárvágással Csilla, és összegzi is meglátásait. – “Mintha az a baba megvárta volna, hogy minden rendeződjön, hogy mindketten felkészüljünk és várjuk őt.”

Lányos zavarában fordítva pisilte le a tesztet

A 27. napon csinált először tesztet, de még a 26. napon is elgondolkodott, ám lebeszélte magát, mert előtte minden hónapban csalódás volt. “Megvetem a tesztet, hazavittem, és ahogy az elsőnél, természetesen rossz oldalát pisiltem le. Akkor vártam, ittam kicsit, majd a másik oldalát is megcéloztam, de sokáig nem történt semmi. Beraktam a zacskóba, kidobtam. Aztán addig-addig járt rajta az agyam, hogy kivettem a kukából. Kihúztam, és megvan még a fénykép – nagyon halványan ott volt egy második csík. Felhívtam a férjem, átküldtem neki, és ő is megerősített, hogy az bizony két csík! Felhívtam a nőgyógyászt, mondta, másnap is teszteljek, és majd beszélünk. Megtörtént, rettenetesen boldogok voltunk” – idézi fel azokat a pillanatokat.

Azt mondja, visszagondolva a 21. napon sem lett neki gyanús a pici, rózsaszínes vérzés, ami a beágyazódást jelezte, mert akkor arra gondolt, hogy megint pecsételő vérzéssel kezdődik a következő ciklus, majd egy hét múlva megjön. Ám ez másnapra elmúlt, nem is lett barnás…

5 hetes terhesen elmentek a nőgyógyászához, aki megerősítette a hírt, és megfogadták, hogy senkinek nem mondják el. Mivel akkor pecsételő vérzést tapasztalt, orvosa javaslatára egy hetet feküdt, jött a progeszteronkúp, elég nagy adagban, a 12. hétig, de tudott mellette dolgozni.