Megnémult a gyerek?
Tomi már remekül beszélt szüleivel és testvéreivel, de az oviban meg sem szólalt. Ha a feje tetejére állt az óvó néni, akkor sem. Kilenc hónap kellett ahhoz, hogy a szívébe zárja a dadust, és neki halkan odasúgja: kérek inni!
Tomi már remekül beszélt szüleivel és testvéreivel, de az oviban meg sem szólalt. Ha a feje tetejére állt az óvó néni, akkor sem. Kilenc hónap kellett ahhoz, hogy a szívébe zárja a dadust, és neki halkan odasúgja: kérek inni!
Az elektiv mutizmus, illetve ma szelektív mutizmus (DSM-IV) olyan kommunikációs zavar, amikor az ép intellektusú, egészséges gyerek csak otthon, meghitt környezetben beszél, máshol nem, így az óvodában, iskolában sem. Tehát a gyerek bizonyos szociális helyzetekben következetesen elutasítja a beszédet, miközben más helyzetekben beszél. Ám a közhiedelemmel ellentétben ez nem a gyerek elhatározásának kérdése. Nem arról van szó, hogy nem akar beszélni, hanem arról, hogy bizonyos körülmények között képtelen rá! Ritka “betegség”, becsült adat szerint, 3-8 eset fordul elő tízezer gyerekből, lányoknál gyakoribb, mint a fiúknál. Az óvodában még elfogadhatják ezt, bíznak a megoldásban, megszokásban, de az iskolai karriert már nagyban akadályozza. Már a beiskolázás is nagy gond. Rengeteg türelmet igényel a pedagógusok és a gyerekek részéről is. A szelektív mutizmus kezdetét nehéz meghatározni, négyéves kor körül válik nyilvánvalóvá, általában a szervezett közösségbe kerüléssel egy időben. A tünettel, problémával akkor kezdünk foglalkozni, amikor az az egyént, avagy a környezetét elkezdi zavarni, vagyis felborul, megbomlik az addigi működő pszichés, szociális egyensúly.
