Mi történik konkrétan a Pető Intézetben?

Rengeteget hallani mostanában a Pető Intézetről, főképpen persze a létező, vagy nem is létező pénzügyi gondjaikról. Mi meg arra jöttünk rá, hogy valójában nem sokat tudunk arról, mi is történik itt, kik és miért járnak ide, mit csinálnak, mi történik itt a hétköznapokban.

Úgyhogy elmentünk, és engedélyt kaptunk arra, hogy egy átlagos hétköznapon beüljünk a csoportokba, és csendes megfigyelőként megnézzük, milyen az élet a Petőben.

A Nemzetközi Pető Intézet tevékenysége igen sokrétű. Foglalkoznak fejlesztéssel, ezen belül is korai fejlesztéssel, és van ovi és iskola is. Itt olyan gyerekekkel foglalkoznak, akik központi idegrendszeri probléma miatt mozgásukban sérültek. A gyerekek egy része teljesen ép értelmű, és vannak olyanok is, akik értelmi állapota korosztályukétól elmaradott.

Emellett az intézmény főiskolaként a konduktorképzés nemzetközi központja is. Itt a sérültek minden korosztályának minden problémája folyamatosan egy helyen van jelen, tehát olyan gyakorlati lehetőséget biztosít a főiskola konduktor hallgatóinak, ami máshol nem található meg. Ez a két dolog, a fejlesztés a képzés szimbiózisban működik, a csoportok ellátásában, a fejlesztésében a hallgatók is részt vesznek, így a gyerekekre több figyelem jut, a vezető konduktorok pedig szakmai tapasztalatot, iránymutatást nyújtanak a fiataloknak.

A Pető Intézetben kétféle konduktív óvodai csoport működik, a tisztán sérült gyermekekből álló és az integráló óvodai csoportok, utóbbiban egészséges és sérült gyerekek egész napjuk során együtt fejlődnek. Ezt megelőzően a korai fejlesztő részlegükben három hetes “intenzív tanfolyamokat” is tartanak a gyerekeknek és szüleiknek, aminek az a célja, hogy az ott megtanult dolgokat később otthon is alkalmazni tudják.

Néhány érintett szülővel beszélgetve egyértelműnek látszik, hogy a Pető Intézet jelenlegi kapacitásának sokszorosára is lenne igény. Sok egyéb helyre járó gyerek sajnos az ideálisnál csak kevesebb fejlesztést kaphat, amit – ha megteheti – a szülő pótol magánúton, saját zsebből.

És hogy hogyan vélekednek az itt lévő fejlesztésről az anyukák?

„Kisfiam, Botond már a harmadik éve jár ide a Pető oviba. Mi Fejér megyéből járunk ide, mivel a környéken nem találtunk olyan intézményt, amelyik ilyen komplexen biztosítana számunkra fejlesztést, bár már kipróbáltunk sok mindent. Botond halmozottan sérült – kórosan hipotón, vagyis túlságosan laza izomzatú, valamint nem tud jól beszélni – de szellemileg ép kisfiú. Úgy gondolom, a foglalkozások alkalmával itt minden fejlesztést megkap, bár mellette hétvégén mi még eljárunk többek között lovagolni is.

Nálunk az ovis időszakot megelőzte egy 3 hetes babás-mamás csoport és ott tanultunk meg a konduktív pedagógia otthon alkalmazható elemeit, és rá fél évre jöttünk az oviba, ahol hétfőtől péntekig reggeltől délutánig tartanak az órák. Itt mindent megtanulnak, talán egy kicsit többet is, mint egy átlag oviban, mivel nagyon kiélezetten vannak tematikai hetek, hónapok, és azon belül is nagy hangsúlyt fektetnek a mozgás és a beszéd fejlesztésére. A foglalkozások nagyon hasznosak, ám kimerítőek, így otthon inkább a pihenésen van a hangsúly. Fontos hozzátennem, hogy az összes foglalkozás lényege az, hogy önállóságra tanítsák a gyerekeket. Tehát ha nem bírja megfogni a kanalat, akkor oké, ne fogja meg a kanalat, hanem fogja meg az én kezemet (amiben van a kanál), de ő emelje a szájához az evésnél, hogy maga a mozdulat rögzüljön.” /Kata/