Mi van a cukron túl?

Hogy a mennyiségi növekedés nem feltétlenül vált át minőségibe, arra számtalan példát lehet hozni a mindennapi életből. A mesterséges édesítőszerek legtöbbje ugyan sokszor édesebb a hagyományos cukroknál, de semmivel sem finomabbak. Sőt.

A mesterséges édesítőszerek kapcsán gyakori marketingtrükk az éppen divatos cuccot a cukorhoz viszonyítva bemutatni. Általában azt szokták hangsúlyozni, hogy az édesítőszer nemhogy nem tartalmaz kalóriát (szemben a csúnya cukorral), de sokszor édesebb, és ugyanolyan finom az íze.

Hát, vaktesztünk során bebizonyosodott, hogy a sokszoros édesség igaz ugyan, de ez nem feltétlenül pozitívum – az ugyanolyan íz viszont semmiképpen sem igaz: a teszt legnagyobb választóvonala a természetes, cukros édesítők és szirupok, valamint a mesterséges, cukornak csúfolt dolgok között húzódott. Utóbbiaknál minden esetben őrületes káromkodás, nyavalygás kísért egy-egy korty teát, és csak azért nem fajult köpködésbe az esemény, mert – Eliza Doolittle-höz hasonlóan – tudjuk, hogy úrilánynak nem illik köpni.

A legfontosabb tanulság talán az volt, hogy ezeknek az édesítőknek a használata kizárólag light üdítőkben jogosult, de ott is csak azért, mert a kólát nem lehet máshogy meginni, csak ha kicsit édes.

A cukrokat és édesítőket ugyanolyan mennyiségű folyadékban oldottuk föl, arra is figyeltünk, hogy a megadott szorzóknak megfelelően használjuk az édesítőszereket, tehát a cukroknál csilliószor erősebb dolgokból egy teáskanálnyi rendes cukornak megfelelő mennyiséget mértünk ki a szerkesztőség hitelesített patikamérlegén.