Miért nem jön a baba?

Egyre többet hallani manapság az inzulinrezisztenciáról, mint a meddőség egyik lehetséges okáról. Ám a várva várt terhesség talán egy összetettebb betegség miatt késik, melynek az inzulin-hatás elmaradása csupán egy tünete. Mi az a PCO-szindróma?

A PCO (policisztás ovárium szindróma) egy rendkívül összetett anyagcserezavar, mely egyes források szerint öt, mások szerint a nők tíz százalékát érinti, nagy részük nem is tud betegségéről.

A jelenleg érvényben levő kritériumok szerint a PCO-s diagnózis kimondásához három kritériumból legalább kettő megléte szükséges. Ilyen kritérium a peteérés, vagy a menstruációs ciklus zavara, a férfihormon-túlsúly tünetei (aknés bőr, erőteljesebb szőrnövekedés, hajhullás, hasi hízás), vagy policisztás ováriumok észlelése a petefészekben.

A PCO felismerése azonban ezek ismeretében sem könnyű, hiszen az egyes betegeken eltérő súllyal, vagy egyáltalán nem jelentkeznek az egyes tünetek. Ezért a diagnosztikai helyett a klinikai tüneteket érdemes figyelembe venni, de ebben az esetben is a hasonló tüneteket okozó betegségek kizárása miatt szükségesek a laborvizsgálatok.

A betegség kivizsgálását alapvetően belgyógyásznak vagy endokrinológusnak kell irányítani, ám a panaszok sokszínűsége miatt több szakterület is bekapcsolódhat a megfigyelésbe. Elsősorban laboratóriumi vizsgálatokra van szükség, ahol a legapróbb hormonváltozásokat is figyelemmel kísérik, valamint az inzulinrezisztencia felismerése érdekében terheléses vércukorszint-mérést is végeznek.

Szükség lehet hüvelyi ultrahang elvégzésére is, hiszen a PCO-s betegeknél a petefészkekben általában nem érik tüsző, hanem kisebb ciszta formájában visszamarad, ami az évek során eltelíti és megnöveli a petefészkeket: ez adja az ultrahang vizsgálattal felfedezhető jellegzetes policisztás ováriumképet. Ám ebben az esetben is érvényes a korábbi megállapítás, miszerint nem minden PCO-s nőnél találhatunk cisztákat, azonban más betegség is okozhatja őket.

A nem megfelelően kezelt policisztás ovárium szindróma – azon túl, hogy csökkenti a teherbeesés esélyét és fogantatás esetében növeli a vetélését – hosszútávon cukorbetegséget, valamint szív- és érrendszeri panaszokat is okozhat. Ha PCO-ra gyanakszunk, érdemes körülnézni a rokonságban, hiszen a betegek családjában gyakoriak az anyagcserezavarok.

A betegség jelenlegi ismereteink szerint nem gyógyítható, azonban a tünetek kordában tarthatóak. Fontos azonban, hogy nem magát a tünetet kell kezelni, hanem az alapbetegséget, ezért az alapkezelés minden PCO-s betegnél a konkrét panaszoktól függetlenül ugyanaz: az inzulinrezisztencia visszaszorítása.

Ehhez pedig elsősorban életmódbeli változtatásokra van szükség: diétára és mozgásra. A szakértők a napi öt-hatszori, kis adagokban történő étkezéseket javasolnak, magas fehérje és alacsony glikémiás-indexű (GI) szénhidrát tartalommal. A mozgás esetében pedig preferálni kell a zsírégető, aerob-jellegű mozgásformákat. Ha betartjuk ezeket az instrukciókat, akkor már sokat tettünk a betegség tüneteinek visszaszorításáért és nem utolsó sorban gyorsítottunk anyagcserénken, valamint fogyásunkat is kellően megtámogattuk.

Az életmód megváltoztatása mellett szükség lehet gyógyszeres kezelésre is, ahol általában a metformin nevezetű tablettát írják fel a betegeknek: a tapasztalatok szerint a gyógyszer 40%-ban felelős a sikerekért. A fórumokat böngészve azt találja az ember, hogy – egyéni tűrőképességtől függően – számtalan mellékhatással jár a metaformin szedése, azonban a betegség kezelésének nélkülözhetetlen része. Ha tehát nem jön a régóta várt baba, érdemes konzultálni orvosunkkal és megfontolni a PCO-szindróma kivizsgálását.