Mikor meglátta a mezítlábas hajléktalant, levette a saját cipőjét, és nekiadta
Sokat beszélünk a hajléktalanhelyzetről, és, valljuk meg, sokszor bele is fáradunk a tehetetlenségbe és disszonanciába: hiába adok, nem tudok változtatni a helyzetükön. Ugyan mit lehet itt tenni?
De vannak, akik mégis cselekszenek, sokszor annyira markánsan, hogy lehetetlen elmenni mellette. Talán olvasóink is emlékeznek erre a fodrászra, aki folyton úton van, hogy ingyen levágja hajléktalan emberek haját.
Erre a történetre a Love What Matters oldalon találtunk. Nem szól többről, mint puszta emberségről, mégis meglepő – hiszen a legtöbben fel se figyelünk rá, ha egy hajléktalan nem visel cipőt…
"Today, I was in Wagamamas having a nice meal with the family, when I was drawn to Mark walking along the street without…
Közzétette: Love What Matters – 2017. október 15.
A fiatal férfi éppen a családjával ebédelt a Wagamamas nevű étteremben, mikor meglátta az utcán cipő nélkül, lyukas zokniban végigsétálni ezt a hajléktalant. Kirohant, hogy megállítsa; mint kiderült, Marknak hívják, és nagyon vágyott egy pár cipőre. Emberünk megkérdezte, hányas lába van, és kiderült, hogy éppen akkora, mint neki. („Véletlen? Nem hiszem!” – nyugtázza a férfi.) Úgyhogy levette a lábáról kedvenc pár sportcipőjét, és odaadta neki.
Mark elsírta magát, és megölelte a férfit. „Soha senki se volt még ilyen kedves velem!” – mondta. Még akkor is sírt, mikor felvette a cipőt. Megvárta az adományozót, és megint megölelte, mikor az étteremből kijött. Még beszélgettek egy kicsit, aztán hősünk – zokniban – hazaindult.
„Nincs rosszabb az öndicséretnél, nem is azt szeretném – zárja beszámolóját a férfi. – Azt szeretném, ha az emberek felismernék, hogy a szeretet a legnagyobb ajándék. Szabadon adják nekünk, és szabadon tovább is adhatjuk. Szóval, ez a kihívásom feléd: mondd el, ma hogyan szerettél másokat? A szeretet a legszebb ajándék, amit kaphatunk; add tovább!”
