Milyen a szeretet a Bibliában?

Milyen Isten, és milyen az ember szeretete? Kell-e mindenkit szeretnünk? Szerethetünk-e egyformán?

A sorozat előző részében a szeretetparancsokkal kapcsolatban tisztáztuk a bibliai szeretetfogalmak és a tettek közti összefüggést. Megállapítottuk, hogy a Bibliában a szeretet mindig aktív, cselekvő, és ez az oka annak, hogy a szeretet Isten szerint parancsolható. Az érzelmek ebből a meghatározásból nincsenek kizárva, de annyit biztosan mondhatunk, hogy messze nem annyira elsődlegesek, mint amennyire azt napjaink embere gondolja.

A bibliai szeretet értékét és súlyát a tettek adják meg. Mindannyian tudjuk, hogy akit valóban szeretünk, azért tenni akarunk, a valódi szeretet egyszerűen nem tud passzív maradni. A szeretet csupán tétlen érzelemként való értelmezése súlytalanná és olcsóvá teszi a szeretetet – a továbbiakban azt is látni fogjuk, hogy miért.

Fontos kérdés a szeretettel kapcsolatban, hogy vannak-e határai, és ha vannak, akkor hol húzódnak.

Itt meg kell különböztetnünk, hogy kinek – Istennek vagy embernek – a szeretetéről beszélünk. Isten szeretete határtalan és végtelen, ezt kijelenthetjük, viszont az emberről mindez már nem mondható el. Ennek oka nem a bűn, hanem egy sokkal prózaibb tulajdonságunk: minden szempontból végesek vagyunk. Példának okáért nem vagyunk sem mindenhatók, sem mindenütt jelenvalók. Mi köze mindennek a szeretethez? Ahogy a bevezetőben említettem, a bibliai szeretet mindig aktív, cselekvő. Végességünk folytán ezt az aktív szeretetet nem tudjuk, csak véges számú embertársunkkal szemben gyakorolni. A szeretet mindig mozdít, tettekre késztet. Enélkül az aktivitás nélkül önellentmondásossá válik, mert a passzív szeretet csupán súlytalan, jelentéktelen, olcsó érzelgés, amivel a szeretett fél nem sokra megy. A szeretet viszont a szeretett félnek minden olyat meg akar adni, ami a javát szolgálja, ezért a szeretetnek mindig van következménye. Pontosan az aktivitás és a következmények miatt válik a szeretet igazán kemény és súlyos kérdéssé. Áldozathozatal nélkül ugyanis nem működik, erre Isten a legjobb példa. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta…” (Jn 3,16)

Miben kell hasonlítania, és miben különbözik Isten és az ember szeretete?

Röviden összefoglalva hasonlítania kell az áldozathozatalban, a szeretet aktivitásában, viszont természeténél fogva különbözik a határaiban. Isten mindenhatósága folytán képes mindenkit szeretni, istensége folytán képes volt mindenkiért egyformán áldozatot hozni Krisztusban. Erre mi nem vagyunk képesek, sőt végességünk folytán minél tágabb ölelésű a szeretetünk, annál kevésbé vagyunk képesek valóban szeretni. Ennek oka, hogy minél több embert vonunk bele a szeretetünk körébe, annál kevesebb időnk, energiánk, aktivitásunk marad az egyes személyekre. Ez egy furcsa, paradox helyzet, miszerint az, aki mindenkit szeretni akar, végül senkit sem fog igazán szeretni. Sokak számára talán sokkolóan hat a tény, hogy a Biblia szerint nem szerethetünk mindenkit, erre csak Isten képes. A valódi emberi szeretetnek pontosan a jelentősége és súlya miatt vannak határai, sőt a Biblia szerint épp ezen okból prioritásai is.

A cikk még nem ért véget. Olvass tovább!