Mit tegyek, a gyerekemnek van egy nemlétező barátja?!

Egy jó barát őszinte, de kíméletes. Kedves, segítőkész, mindig ott van, ha baj van. Közös érdeklődési körünk van, és együtt veszünk részt különböző kalandokban. De mi van akkor, ha ez a barát csak a mi képzeletünkben létezik?

A képzelt barát a gyermekeknél igenis valós dolog. Többségében azonos korosztályba tartoznak, mindenkinek van saját neve, személyisége és története; igazi és nem utolsó sorban valós külső- és belső tulajdonságokkal rendelkeznek.

Számos pszichológiai felmérés szól arról, hogy mennyire normális az, ha egy gyermeknek kitalált barátja van. Az eredmények mind azt mutatják, hogy egy bizonyos korig ez teljesen elfogadott. Egy gyermek barátja lehet egy hős, egy ellentét (ha például egy kisfiú rossz, akkor a barátja jófiú, ha félénk, akkor vagány társa lesz). Kugler Gyöngyi klinikai gyermek szakpszichológussal beszélgettünk arról, mennyire is elterjedt hazánkban ez a „jelenség”.

Az amerikai statisztikák alapján kint a gyermekek 65 százaléka érintett a témában. Szerintem Magyarországon nem ez a helyzet. Ez a két társadalom közti lényeges különbségből ered. Amerikában már a hetvenes évek óta (vagy még régebben) a gyermekeket az individualista társadalom szabályai szerint nevelik. Egyedül, individuumként kell boldogulnia a társadalomban. Ennek a nevelésnek sok előnye is van (gyermekek önbizalma, bátorsága nagyobb) de ez azzal jár, hogy a gyermeket már pici kora óta rászoktatják, hogy külön élettérben éljen, és sok órát töltsön magányosan. – mondta Kugler Gyöngyi, gyermekpszichológus.  Az otthonok is így vannak berendezve, a lakás elosztása szerint fönt vannak a hálószobák, amelyek a gyermekek külön szobái is egyben. A gyermeknek igen hamar meg kell tanulnia a saját külön kis életterében „ellenni”. Nyilvánvalóan ez egy 2-7 éves gyermek számára elkülönültséget, magányt és a vele járó szorongást hozza magával. Ezek a gyerekek gyakran vigasztalják, illetve szórakoztatják magukat a fantáziavilágukban való elmerüléssel és ennek egyik megvalósulása lehet, ha egy képzelt barátot hívnak segítségül – folytatta.

„Ott lakik a kedves Mumus, aki akkora, mint egy óriás, kedves, mint egy mackó”

Ismerős lehet az idézet, a híres Segíts, mumuscímű filmből, amiben Gérard Depardieu játszotta Albert legjobb barátját, mikor egy tragédia miatt nevelőanyához kellett költöznie. A képzelet határtalan, szokták mondani. Vannak gyermekek, akiknél a magány hozza el a „mumust”. Afantáziabarát létezése miatti aggódók szerint a legnagyobb problémát a gyerekek zárkózottsága váltja ki, ami csak erősíti ezt a problémát. Nehezebben tanulnak meg nyitni a külvilág felé, és kommunikációs nehézségekkel küzdenek. A legfontosabb dolog talán mégis az, hogy a gyermek így vagy úgy, de feltudja dolgozni az őt ért ingereket. És nem lesz más attól, mert a barátját csak ő látja.

„20 éves praxisom alatt alig találkoztam képzelt baráttal, és az is csak rövid ideig tartó átmenet volt a gyermeknél. Azt viszont én is tapasztalom, hogy az érzelmileg elhanyagolt gyermek, akire kevés foglakozási idő jut (és ez a tendencia fokozódni látszik) gyakran épít fantáziavilágot, amelyben elképzel dolgokat, például azt, hogy ő egy lovag vagy királynő és időnként visszatér ebbe az által létrehozott világba. Ez a tevékenység mindenképpen a magány és az elszigeteltség oldását szolgálja.”

A játszótárs arra is jó, hogy segítsen a világ felfedezésében, az érzelmek kimutatásában, növeli az empátia készséget és segítenek elfogadni a szülők által létrehozott szabályokat (a társ azt tanácsolja, hogy tartsa be a szabályokat, mert ezzel csak óvni akarják őt). Fontos tudni, hogy, aki képes arra, hogy létrehozzon egy ilyen pajtást, annak a képzelete nagyon színes. Egy ilyen fantáziapajtás megjelenítése, életben tartása és változatos tulajdonságokkal való felruházása színes és gazdag képzelőerőről tanúskodnak. A kommunikációs készség fejlesztésében pedig a mesebeli hőssel való párbeszédek kifejezetten segítenek.„Ez valóban egy kreatív megoldás a szeretethiányra vagy az egyedüllét élményére. Az ilyen gyermek később kreatívabb lesz, mint az a gyermek, aki más énvédő mechanizmussal reagált az elhanyagolásra (például tünetekkel).” – tette hozzá a szakértő.

Mit csináljunk, ha a gyerek egy „idegennel” beszélget?

 A képzelt barát nem egy örvendetes dolog, ha tartósan megjelenik a gyermeknél. Nagy ijedelemre azonban valóban nincsen ok. Ha a gyermek megtapasztalja, hogy vannak körülötte emberek (társak) akikkel tud kapcsolatot teremteni, akkor a képzelt barát eltűnik. A mágikus gondolkodás korszakában, amikor a fantáziavilág és a valóság még nem teljesen különülnek el gyermek lelkében – tehát gyakorlatilag az óvodáskorban – még „belefér” egy képzelt játszótárs vagy olyan lény, aki meghallgatja és megérti a gyermeket. Iskoláskorban már kóros jelenség lehet ugyanez.

Kugler Gyöngyi szerint a legfontosabb tanács a szülők számára: Egyszerűen csak vegyéktudomásul a gyermekük által jelzett szereplőt, (épp úgy, mint a gyermek fantáziavilágának egyéb szüleményeit) de ne vonják be a család életébe, és főleg ne manipulálják vele a gyermeket egy elérni kívánt nevelési cél érdekében. (Nehogy egy „bezzeg” barát legyen belőle).

Figyeljék meg, hogy a gyermek mire használja ezt a társat, milyen szükségletet elégít ki vele. Azt javaslom, elégítsék ki ők maguk ezt a szükségletet (szorongás oldása, félelem elűzése, érzelmi biztonság fokozása), hogy minél rövidebb ideig legyen szükség egy elképzelt barátra, segítőre.

A játszópajtások az idő előrehaladtával megszűnnek. Ez történhet úgy, hogy elutaznak egy távoli szigetre vagy a gyermek öntudatára ébred és rájön, hogy nem létezik a kis barátja. De családon belül az is megszokott, hogy a nagytestvér bátor segítőként a kistestvérének adja legjobb barátját.

(Fotó: családháló.hu – Ancsin Gábor)