Mit üzen a haragunk?

A párkapcsolatban a tartós harag mögött többnyire az az élmény rejtőzik, hogy a párom mégsem olyan, mint amilyennek szeretném. Nem adja meg, amire vágyom.

A harag, mint minden emberi érzelem, fontos üzenetet hordoz számunkra. Jelzi, hogy valami fontosat nem kapok meg. Azért is veszélyes, mert szinte mindig együtt jár az agresszió valamilyen formájával. Ha a nyílt, fizikai agressziót belső vagy külső akadály gátolja, akkor a szavak és a gesztusok lehetnek árulkodóak, mikor „csípősen visszavágunk” vagy „ölni tudnánk a tekintetünkkel”. Az agresszív viselkedés elfojtása nem jelenthet végleges megoldást, mert a folyamatos neheztelés és szemrehányások, éppúgy megmérgezhetik a kapcsolatot, mint a nyílt veszekedések. Ráadásul a nem kezelt harag valamikor biztosan előtör. Viszont semmilyen cselekedetet nem tesz jogossá – talán van „szent felháborodás”, de nem létezik „szent agresszió”.

A tartós, lappangó haragnak jellemző tünetei lehetnek: érzelmi távolságtartás párunktól, „mártír vagyok” hangulat, régi sérelmek betolakodása a gondolatainkba, gyakori panaszkodás ismerősöknek. Ez nem csak a kapcsolatot teszi tönkre, de a személy számára is lassan ölő „méreg”.

A párkapcsolatban a tartós harag mögött többnyire az az élmény rejtőzik, hogy a párom mégsem olyan, mint amilyennek szeretném. Nem adja meg, amire vágyom. Korábban úgy tűnt, végre megtaláltam, aki minden alapvető igényemet teljesíteni tudja. A szerelemben – tudjuk – újra feltámadnak azok az érzések is, melyeket csecsemőként éltünk át: remény, hogy a másik mindent megad, amire szükségünk van. Csalódottak vagyunk, ha később kiderül, hogy ezt mégsem kapjuk meg.

A harag megmérgezheti a lelkünket, ha nem építjük be a kapcsolatunkba a haraggal való bánásmód konstruktív módjait.

A megbocsátás lépcsői

A megbocsátás nem intézhető el azzal, hogy „Ne is beszéljünk róla.” Négy lépés feltétlenül szükséges hozzá:

1. A harag és a sérülés beismerése – önmagamnak

Haragszom rá. Lehet, hogy mélyen és nagyon.

2. Döntés a megbocsátás mellett

Mindezzel együtt meg szeretnék neki bocsátani: szeretném elengedni a „tartozását”.

3. A másik ember-voltának „elismerése”

Nem bagatellizálom a helyzetet, hanem elfogadom, hogy ember: hibázhat, tökéletlen – mint én.

4. A kiengesztelődés cselekedetei

Kifejezem felé, hogy fájt, de lemondok a bosszúról, az elégtételről. Nem mondom, hogy „Megbocsátok, ha…/de…” Elfogadom a bocsánatkérését.

A harag megelőzésének legjobb módja a közelség, az egymásra való odafigyelés és törődés, a simogatások és őszinte elismerések gyakorlása, a humor és jókedv ápolása.
 

Az írás megjelent a Képmás 2009/márciusi számában.