Mondatok, amivel nem ütöd, mégis neveled

Egy korábbi cikk bemutatott tíz mondatot, ami gyakran elhagyja kétségbeesett, vagy csak meggondolatlan szülők száját, és ami komoly fájdalmat, sérülést okozhat a gyereknek, akin csattannak a szavak. Nagyon sok olvasó írta kommentben és e-mailben is, hogy örülne annak, ha azt is megtudná, mit mondjon ezek helyett. Megkértük a Poronty pszichológusát, Karolinát, írjon erről.

Nagy félreértés volt azzal a cikkel kapcsolatban, hogy sokan a nevelés és az idomítás közé egyenlőségjelet tettek, és úgy értelmezték, a cikk a nevelés ellen szólt. Holott nem, nevelni nyilván kell, csak nem mindegy, hogyan.

Volt, aki azt kifogásolta, ezek szerint már hozzá sem szabad szólni a gyerekhez. Remélhetőleg, azért nem csak az a tíz mondat jön a legtöbb szülő szájára, de az élethelyzetek, amikben ezek felmerülhetnek, mindenki számára ismerősek, ezért érdemes azzal is foglalkozni, mit tegyünk, mondjunk helyettük.
Soha többet helyett

Sokszor tapasztalja a szülő, a kérés, indoklás nem elég, ekkor következik a fenyegetés. A fenyegetést nemcsak, hogy gyermekbarátibb, de hosszútávon hatékonyabb is következményre cserélni. Minél életszerűbb a következmény, annál jobb!

Az életszerűség azt jelenti, valós kapcsolatban áll a tettel, például helyre kell hozni a csemetének a kárt. „Ha összefirkálod a falat, le kell takarítanod.” Persze, ettől még összefirkálja, már azért is, hogy lássa, beváltja-e a szülő ígéretét. És miután egyszer, kétszer, ötször pontosan az történik, ami elhangzott, értelmét veszti a játék, hiszen a szülőt nem lehet kihozni a sodrából, viszont valóban rendbe kell hozni a kárt. Kisebb, egy-másfél éves gyereknél se fenyegetést, se következményt ne helyezzünk kilátásba, szóljunk rá határozottan, állítsuk le a viselkedést, és tereljük el a figyelmét.