Mondatok, amivel nem ütöd, mégis neveled

Egy korábbi cikk bemutatott tíz mondatot, ami gyakran elhagyja kétségbeesett, vagy csak meggondolatlan szülők száját, és ami komoly fájdalmat, sérülést okozhat a gyereknek, akin csattannak a szavak. Nagyon sok olvasó írta kommentben és e-mailben is, hogy örülne annak, ha azt is megtudná, mit mondjon ezek helyett. Megkértük a Poronty pszichológusát, Karolinát, írjon erről.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
egészség és lélek
2013. június 04. szabo.daniel

Egy korábbi cikk bemutatott tíz mondatot, ami gyakran elhagyja kétségbeesett, vagy csak meggondolatlan szülők száját, és ami komoly fájdalmat, sérülést okozhat a gyereknek, akin csattannak a szavak. Nagyon sok olvasó írta kommentben és e-mailben is, hogy örülne annak, ha azt is megtudná, mit mondjon ezek helyett. Megkértük a Poronty pszichológusát, Karolinát, írjon erről.


Nagy félreértés volt azzal a cikkel kapcsolatban, hogy sokan a nevelés és az idomítás közé egyenlőségjelet tettek, és úgy értelmezték, a cikk a nevelés ellen szólt. Holott nem, nevelni nyilván kell, csak nem mindegy, hogyan.

Volt, aki azt kifogásolta, ezek szerint már hozzá sem szabad szólni a gyerekhez. Remélhetőleg, azért nem csak az a tíz mondat jön a legtöbb szülő szájára, de az élethelyzetek, amikben ezek felmerülhetnek, mindenki számára ismerősek, ezért érdemes azzal is foglalkozni, mit tegyünk, mondjunk helyettük.
Soha többet helyett

Sokszor tapasztalja a szülő, a kérés, indoklás nem elég, ekkor következik a fenyegetés. A fenyegetést nemcsak, hogy gyermekbarátibb, de hosszútávon hatékonyabb is következményre cserélni. Minél életszerűbb a következmény, annál jobb!

Az életszerűség azt jelenti, valós kapcsolatban áll a tettel, például helyre kell hozni a csemetének a kárt. „Ha összefirkálod a falat, le kell takarítanod.” Persze, ettől még összefirkálja, már azért is, hogy lássa, beváltja-e a szülő ígéretét. És miután egyszer, kétszer, ötször pontosan az történik, ami elhangzott, értelmét veszti a játék, hiszen a szülőt nem lehet kihozni a sodrából, viszont valóban rendbe kell hozni a kárt. Kisebb, egy-másfél éves gyereknél se fenyegetést, se következményt ne helyezzünk kilátásba, szóljunk rá határozottan, állítsuk le a viselkedést, és tereljük el a figyelmét.