Ne kukázd a házasságod!

Párterápiában meglehetősen gyakori, hogy a válás közelébe sodródott házasság megromlásának idejét a gyerekvállalás utáni pillanatokra datálják. Ennek összetettek az okai, köztük mélyebb, akár generációkon átívelő történetek is megbújnak, kezdve onnan, hogy milyenek a szülőpár anyai és apai mintái, mit kezdenek azzal, ha kevéssé tudnak meríteni belőlük.

Az is fontos, hogy ez életciklus váltás, ami mindig magában hordja az összekovácsolódás vagy sérülés lehetőségét. Nem beszélve arról, hogy a nő a szülést követően különösen sérülékeny, tartósan megrendülhet a bizalom, ha úgy érzi, egyedül marad, férje nem támogatja, vagy nem jól támogatja.

Igaz, jól támogatni akkor tud a férfi, ha párja közvetíti igényeit, vágyait, nem várja el a gondolatolvasás ritka képességét. És persze hosszú távú erőforrás, ha jól alakul ez az időszak. Az okok tehát változatosak, de a hétköznapi életvezetés terén is érdemes körülnézni.

Természetes, hogy a gyermek megérkezésével megváltoznak a mindennapok. De nem mindegy, hogyan és miben. Egy tipikus kép, ami megjelenhet szemeink előtt, hogy a nő egész nap pongyolában szoptat, pelenkázik, már észre sem veszi a büfifoltokat a vállán, amikor pedig hazaér a férfi a munkából, mindkét fél részéről megjelenik az érthető igény a pihenésre. Az anya legszívesebben az apa kezébe nyomná a csemetét, ájultan ledőlve, az apa pedig szintén szívesen pihenne, hiszen számára épp vége a munkanapnak, nem készült fel rá, hogy most kezdődne a második műszak.

Képzeletbeli házaspárunk szexuális élete gyakorlatilag megszűnt, de párként való élete is. Hogy miért, annak több oka lehet, de leginkább egyszerűen az, hogy nincs jelen a kultúránkban, hogy igenis szabad segítséget igénybe venni, úgy lepasszolni a gyereket, hogy a pár ki tudjon szabadulni egy kicsit. Gyakori, hogy jön a mama vagy anyós, és besegít a házimunkába, míg a nő a gyermekkel van, de sokaknak eszébe sem jut a lehetőség, hogy akár a kezdetektől a pihenés kedvéért is segítséget kérjenek. És sokszor nem az anyagiak jelentik az akadályt, hanem valóban kulturális, gondolkodásbeli korlátról van szó.

A túlzott lelkiismeretesség is okozhat problémát. Napjainkban sokat lehet hallani a szoptatás fontosságáról, az igény szerinti szoptatásról, és hogy minél tovább tartson ez az időszak. Ez rendben is van mindaddig, míg összeegyeztethető az anya igényeivel és a párkapcsolati igényekkel. Sok nő jóérzéssel és ügyesen megoldja ezt, sokan azonban korlátozva érzik magukat, ha a szoptatás révén szükségessé válik állandó jelenlétük, amiből néhány órára szívesen kiszakadnának.

Nem egy nő számára komoly lelkiismereti kérdést okoz, hogy szabad-e segítségül hívni a tápszert, miközben van elég teje. Ám nyugodt szívvel akkor vehetne részt a párjával egy programon, ha tudná, nem csak a korlátozott mennyiségű lefejt tejet tudja a gyermekre vigyázó személy odaadni a porontynak, hanem szükség esetén van lehetőség pótlásra is. A szoptatás kérdésében is figyelembe kellene venni, hogy ki-ki más feltételek mellett tud a legjobb anya lenni.

Evidenciának tűnik, és mégis igen gyakori, hogy elfelejtjük, a párkapcsolatot nem lehet néhány évre betenni a fagyasztóba, majd mikor már nagyobbacska a gyerek, újra elővenni, mondván, most már tudunk vele foglalkozni. Ha addigra sérül a bizalom, mert egyik vagy mindkét fél úgy érzi, az ő igényeire itt már rég nem figyelnek, egy idő után nehéz meggyógyítani a kapcsolatot.