Nem születtél anyának

A Nem születtél anyának! egy olyan könyv, amiben a cím ellenére a család áll a középpontban. Regős Judit két évtizedes családsegítési gyakorlattal, a Szülők Háza Program és hálózat vezetőjeként és nem utolsó sorban négy gyermek anyukájaként sok tapasztalattal bír.

Könyve azért lóg ki a sorból, mert fókuszába nem az anyát vagy az apát, nem a gyereket, hanem a családot állítja. „Mi ebben a nagy dolog? Hiszen nem anyából, apából és gyerekekből áll a család? Természetesen de, ám igen ritkán sikerül olyan “nagyítót” találni, amelyik alá mindannyian – egyszerre odaférnek. Márpedig ideje visszatolni a reflektorfénybe a család egészét, minden egyes tagját, mert széteső világunkban még sosem volt akkora szükség erre a kötelékre, mint most. Azt lehet tapasztalni, hogy számos kiadvány buzdít arra, hogy az egyes családtagok külön-külön érvényesítsék érdekeiket, de ebből nem mindig születik közös megoldás, marad mindenki a maga kis szigetén.” olvasható a kiadó ajánló cikkében.

Álljon itt még pár sor a szerzőtől kedvcsinálónak:

„A minap egy rádióműsorban megkérdezték tőlem, hogy mondjak tipikus problémákat, amelyek jellemzőek manapság a családok életében. Arra jutattam, hogy a legtipikusabb az, hogy úgy gondolunk a családdá alakulásra, mint az instant kávéra. Csak fel kell önteni forró vízzel és kész is a kávé. Csak meg kell szülni a gyereket, és kész is a család. Az anya egyből anyává válik, mindent érez, mindent tud, mindent élvez. Az apa egyből felelős lesz, érzi a helyét, teszi a dolgát. A nagymama egyből helyére kerül, a nagypapa szintúgy, és a rokonság felállva tapsikol. És a gyerek, a gyerek természetesen pont úgy fejlődik, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Aztán, amikor hiába rázzuk az instant családot csak nem akar azonnal oldódni, akkor pánikba esünk, elkezdjük egymást, és magunkat vádolni. Elégedetlenkedünk, boldogtalanok, kiábrándultak leszünk. Pedig, ahhoz, hogy a család megszülessen idő kell. Idő, munka és sok- sok bizalom. Bizalom magunkban, a gyerekünkben, a társunkban, a szüleinkben. Tanulnunk kell sokat magunkról, a másikról, a világról. Tanulnunk kell kommunikálni, kezelni a konfliktusainkat, megoldani a problémáinkat. Hibáznunk kell, tanulni abból is. El kell néha buknunk, aztán fel kell állnunk. Össze kell vesznünk néha ezzel- azzal, aztán ki kell békülnünk, mire végre legalább összeáll a kép. Aztán kirajzolódik egy dinamikus rendszer, ami folyton mozgásban van, de amit összetart a szeretet, amiért mindenki megdolgozott.”