Nemcsak a verés és a kiabálás fáj a gyereknek!

Ha bántalmazásról beszélünk, durva és látványos dolgok jutnak elsőként eszünkbe. Gyerekét verő apa, anya, vörös fejjel üvöltő szülő, szexuális zaklatás, gúnyolódás, megalázás. Mind aktív tett, ami a szülőtől a gyerek felé irányul.

De ez nem azt jelenti, ha mindezt: a fizikai, a lelki és a szexuális bántalmazás tipikus példáit kipipálhatjuk, mint ami nálunk nincs, akkor már nyugodtak lehetünk afelől, hogy a kölyök jól és biztonságban érzi magát a családban. Lehet más módon is bántani egy gyereket – talán nem szándékosan, talán azt hiszi a szülő, amit tesz, nincs is rá hatással. Vegyük észre ezeket is!

A gyerek csendesen szenved az elhanyagoló szülő mellett, és sokszor nincs semmilyen, a külvilág számára látványos jele annak, hogy fontos szükségletekben komolyan hiányt szenved. Nem csak az elhanyagolás, ha nem kap sem pénzt, sem tízórait a gyerek, és éhes az iskolában, hanem az is, ha nem kap egy jó szót, érintést, meleg gesztust, ha nem kap visszatükrözést arra, hogy létezik, észreveszik, hogy ott van, sőt, hogy olyannak látják, amilyen.

Sokféle szintje és árnyalata van ennek. Gyakori, hogy a szülő az idő, vagy az érzelmi érettség hiánya miatt nem képes ráhangolódni gyermekére, de azért szeretne jó szülő lenni, ezért anyagi javakkal halmozza el. De ha nincs meghittség, törődés, beszélgetés, akkor a gyerek belül egyre sorvad, szenved.

De van olyan szülő, aki látszólag rengeteget foglalkozik a gyerekkel. Együtt tanul vele még kamasz korában is, kíséri edzésre, hordja-viszi ide-oda. De mégsem élheti meg a csemete, hogy igazán látja őt a szülő: azt, amilyen ő. Az egész egy szépen berendezett díszlet, amiben minden a helyén van. Csakhogy a gyerek feladata, hogy belepasszoljon egy előre megrajzolt keretbe, általában a rendes gyerekébe. Ebbe kételyek, depresszív érzések, indulatok nem illenek, sem semmi más, ami eltér a szülő fejében élő képtől. A kölyök magányos, miközben állandóan foglalkoznak vele, mert pontosan tudja, mi az, amire süketek a környezetében, amit nem értenének, aminek hallatán megijednének.