Önismereti csoport indul márciusban!

Nem tudok addig spirituális ugrást tenni, amíg nem érik meg a lelkem arra, hogy megbocsássak az ellenségemnek. A bizalom bennem egyszerre deficites Isten és embertársaim irányában. Ilyenkor hasznos lehet a lelkigyakorlatok, a lelkivezetővel való beszélgetés mellett például a pszichodráma is.

Szent János evangéliumában olvassuk Jézus szavait a lélekről: „Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába. … Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek. A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, akik a Lélekből született.”

A lélek nem tesz semmit cél nélkül – hallottam egy önismereti csoportban a vezetőtől. És gondolkodom – biztosan nemcsak én – arról, hogy itt ugyanarról a Lélekről beszélünk, vagy csak valami hasonlóról?

Beszélek egy pszichológusnak a lelki és spirituális utamról. Az egyes állomásokat egy-egy kővel rakja ki, s ezt a két utat elágazásként jelöli. Bennem ez ellen elkezd valami lázadni, hisz számomra a kettő egymás mellett, egymással összekapaszkodva, összefonódva halad előre. Nem tudok addig spirituális ugrást tenni, amíg nem érik meg a lelkem arra, hogy megbocsássak az ellenségemnek. A bizalom bennem egyszerre deficites Isten és embertársaim irányában, s ha Istenhez közelebb kerülök, az nemcsak a lelkigyakorlat vagy a lelki atyám érdeme, hanem a pszichodráma játékom is hozzájárul, segíti az „újjászületésemet”.

A cikk még nem ért véget. Olvass tovább!