Problémamegoldás más szemszögből: “ha” helyett “amikor”

A mondás szerint a sült galamb nem repül senkinek a szájába, ezért ábrándozás helyett meg kell tenni a szükséges lépéseket, ha szeretnénk valahova eljutni. Korántsem biztos azonban, hogy valóban zsákutca a csodákról álmodozni, a lehetetlennek tűnő célokban hinni, a kivételeket kutatni. Hogyan válhat ez a módszer hasznos eszközzé?

család
2017. november 07. Képmás Magazin, Szőnyi Lídia

Középpontban a megoldás

A megoldásközpontú szemlélet megalkotói Steve de Shazer és felesége, Insoo Berg családokkal foglalkoztak, és azt figyelték meg, hogy amikor egy család sorozatosan sikertelenül küzd egy nehézség megoldásával, egy idő után megreked, ami hibás családi működéshez vezet. Ezért abban kell nekik segíteni, hogy elkezdjenek másképp gondolkodni az őket feszítő nehézségről, és új kreatív megoldásokat találjanak. Ez a szemléletmód szakít azzal az elképzeléssel, hogy az adott probléma keletkezésének az okait és körülményeit kutassuk, inkább a problémáról való gondolkodás megváltoztatását helyezi a fókuszba, ami új lehetőségeket nyit a kiút megtalálásának irányába. Shazer metaforájával élve, a kulcsra zárt ajtó esetében sem arról folytatunk eszmecserét, hogy miért is van zárva, hanem elkezdjük keresni a zárba illő kulcsot.

A csodát várni, sőt, a csoda következményeit elejétől a végéig átgondolni, elképzelni és megfogalmazni nem csupán megengedett, hanem kívánatos technika. Érdemes elgondolkodni például azon, hogy ha egy éjszaka csoda történne, és a hőn áhított változás bekövetkezne, akkor pontosan mi volna más? Mit vennénk belőle észre?

Folytatás a Képmás magazin novemberi számában!