Puszi-távolság édesanya és babája között

Azok az anyák, akik gyermeküket testükre erősítve hordozzák, azt mondják, a babahordozás egy páratlan lehetőség, amelytől több évtizede elfordultunk, napjainkra azonban ismét egyre többen élnek vele. A világ legtermészetesebb dolgáról van szó, hiszen a baba úgy születik, hogy teste-lelke a hordozást várja.

A szakemberek szerint a hordozott baba boldogabb és kiegyensúlyozottabb. Ez pedig hatványozottan fontossá válik napjainkban, amikor azt látjuk, gyermekeink valamiért egyre agresszívabbak, egyre nehezebben kezelhetőek. Nemcsak az a kérdés, hogy miként fokozzuk a szülők gyermekvállalási kedvét, hanem az is, hogy milyen módon nyújthatunk az apróságoknak minőségi gondoskodást, nevelést.

Karikás és rugalmas kendő, kötős és csatos kenguru, babaerszény – a hordozás hívei számos lehetőség közül választhatnak. Egyértelmű, hogy a hordozásnak gyakorlati előnyei is vannak: ha magunkra kötjük gyermekünket, szinte mindenféle házimunkát elvégezhetünk, embert próbáló mutatványok nélkül utazhatunk tömegközlekedési eszközökön, és nem kell egy testépítőt is megszégyenítő izomzatunknak lennie ahhoz, hogy egy tizenkét-emeletes, lift nélküli lakótömb legfelső emeletéről közlekedjünk gyermekünkkel. Ugyanakkor mégsem ez a szempont a hordozás mellett szóló legfontosabb érv.

Ricz Dencs Tünde mentálhigiénés szakember, a szabadkai Exspecto Mentálhigiéné Alapítvány munkatársa lapunknak nyilatkozva emlékeztetett, hogy már dédnagyanyáink is batyut kötöttek a hátukra, és úgy mentek gyerekükkel dolgozni a szántóföldre. Korábban inkább a háton és a csípőn való hordozás volt a népszerű, az előhordozás újabb történet. Ez a módszer nem csak az ember sajátja, a hozzánk legközelebb álló majomfajták is hordozzák kicsinyeiket.