Segítséget kérsz, vagy belegebedsz inkább?

Mielőtt atomjaira szakadt volna a társadalom, és divatba jött volna a nukleáris család (anya, apa, gyerekek), szóval a romantikus ideáinkban létező nagycsaládok korában még természetes volt, hogy a gyerekekről az anyán kívül a nagyszülők, a nagynénik, és a nagy gyerekek is gondoskodtak, mikor ki ért rá éppen. 

Nem volt gond, ha el kellett szaladni a gyógyszertárba, nem kellett az anyának magával rángatni a három gyerekét, akik közül kettő még nem tud járni, a harmadik meg lázas, mert egyrészt még nem is volt gyógyszertár, ha pedig volt, akkor elszaladt valaki más a családból, vagy akadt valaki, aki vigyázott a kicsikre, míg az anya szaladt el.

Szerencsések azok a szülők, akik a közelben tudhatnak egy-két stramm és harcra fogható nagyszülőt, rokont vagy barátot (és még egy fedél alatt sem kell lakni vele), mert mindig akad segítség, és nem egyedül kell bénázni, amikor minden a feje tetején áll. Ha mindig is úgy mentek a dolgok, hogy segítenek egymásnak a családtagok, akkor nincs probléma, kérni sem kell, mindenki tudja, hogy mikor kerül rá a sor.

Ha viszont egész fiatalkorunkban azon dolgoztunk, hogy bebizonyítsuk, megállunk a saját lábunkon, akkor anyaként sajnos rá fogunk döbbenni, hogy sikerült az önkéntes önfejberúgás állapotába kormányozni magunkat hosszútávra. Előbb-utóbb ott állunk x számú nyígó kisgyerekkel, minősített esetben autó nélkül, és oldhatunk meg mindent magunk. Esőben, lázasan, dacos gyerekekkel, BKV-val. Innen szép nyerni.

Tapasztalatunk szerint egyébként mindig akadna valaki, aki segít, ha baj van. Nem ez a szűk keresztmetszet. Hanem, hogy kérni kell, és az nagyon nem megy. „Aki hozzászokott, hogy mindent meg tud oldani egyedül, csúnya presztízsveszteségként éli meg, ha mégis segítségért kell kuncsorognia. Inkább beleszakadok, de a férjemen kívül senkinek sem szoktam szólni, ha nem bírom egyedül megoldani a dolgokat. A férjem segít is, amennyire az erejéből és az idejéből telik, de ha neki kell orvoshoz rohangálni a gyerekkel, akkor ki fog dolgozni?”- teszi fel a nagyon is jogos kérdést Rita.