Szakértőnk válaszol: figyelemzavaros a 9 éves fiam – mit tegyek?

Egy aggódó szülő írt szakértőnknek figyelemzavaros gyermeke kapcsán. A fejlesztő pedagógus válaszában kifejtette, hogy mit érdemes teeni, hová érdemes fordulni.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
egészség és lélek
2015. november 13. Paulik András

Egy aggódó szülő írt szakértőnknek figyelemzavaros gyermeke kapcsán. A fejlesztő pedagógus válaszában kifejtette, hogy mit érdemes teeni, hová érdemes fordulni.


Így hangzott a kérdező levele:

Kisebbik fiam, aki jelenleg 9 éves, úgy tűnik figyelemzavaros. Egyébként nem rossz tanuló, de nehezen tud végig összpontosítani egy adott feladatra. Legyen az lecke, sport vagy esetleg játék. Én ezt más óvodás korában is mondtam az óvónéniknek, akik csak legyintettek, és megnyugtattak, hogy “csak fiú” és eleven, de nekem ez véleményem továbbra is. Tavaly jártunk vele egyéni fejlesztésre a BORIBON kuckóba. Ott azt mondták, hogy már nem javasolják, hogy járjunk vele, mert elérték azt a szintet amikor már nem kell vinni. Én még mindig úgy érzem, hogy szüksége lenne valamilyen segítségre, hogy könnyebben menjenek neki a dolgok. A nagyszülők az agykontrollhoz ragaszkodnának, de én nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez egy ilyen korú gyereknek a legjobb megoldás lenne. Bár fogalmam sincs milyen lehetőségeink vannak. Ebben szeretném a segítségét kérni, hogy milyen irányba induljunk el kisfiammal. Kérem azt is vegye figyelembe, hogy Budapest XVII. kerületében lakunk, mivel a férjemmel mindketten dolgozunk lehetőség szerint ne a város másik felére kelljen cipelni a gyereket.

Vizyné Fodor Ildikó válasza itt található:

A legfontosabb, hogy megerősítsem abban, az anyai megérzésekre mindig érdemes hallgatni. Ha jól olvasom ki soraiból, Önt is ez vezette el már korábban egy fejlesztő központba, ahol érzéseit alátámasztja az egy éves egyéni fejlesztés szükségessége is. A tünetcsoport nagyon csalóka, különösen akkor, ha gyermekünk támogató környezetben nő fel, ill. ha jó kompenzációs technikákat dolgozott már ki a problémájára. Talán ezért lehet, hogy az óvónők sem gyanakodtak. Szerencsére ma már sokkal élesebb szemmel és fejlesztő, képességeket kibontakoztató hozzáállással egyre több pedagógus jut el oda, hogy igenis a gyermek élhet teljesebb életet, ha megkapja a szükséges fejlesztéseket.

ITT OLVASD TOVÁBB A VÁLASZT!