A szomszéd kertje mindig gazosabb
Miután egy házassági vagy párkapcsolati válság realizálódik a felekben, az első és legfontosabb felmerülő kérdés mindig a következő: Ki a hibás? Ki a felelős a kialakult a helyzetért? A kérdés teljesen természetes. A felelős keresése és a vágy, hogy mindenáron megtaláljuk, természetes része a válság dinamikájának. Nincs sok értelme, de ettől még teljesen érthető reakció. Na de jó gondolkodás-e ez egy házassági vagy párkapcsolati válság esetében?
Ha bajba kerülünk, azonnal tudni szeretnénk az okokat és a miérteket, mert amíg valamit nem értünk és nem látjuk a helyzetet (szerintünk) teljesen tisztán, addig feszültek, idegesek vagyunk, és nem tudjuk kezelni a problémát. Az ember alapvetően úgy működik: attól a pillanattól kezdve tudja elkezdeni kezelni a problémáit, ha tudja, pontosan mivel áll szemben. A folyamat tulajdonképpen teljesen logikus is, hiszen amíg nem ismerjük az „ellenséget”, addig nem tudunk „fegyvernemet” választani.
Na de jó gondolkodás-e ez egy házassági vagy párkapcsolati válság esetében? A válasz összetett. Egyrészről igen, másrészről nem. Egy probléma megoldásához ugyanis feltétlenül szükséges ismernünk a pontos problémát, annak gyökereit, konkrét okait és viszonylagosan tisztán látni a miérteket. Ezek tények, egyértelműek, tehát elfogadhatjuk őket. Mégis, rengeteg házasság, illetve párkapcsolat csúszik el ezen a ponton. De miért?
Ahogyan azt korábbi írásomban már jeleztem, a válság természetes pszichológiája egyfajta „csőlátás”. A válságban ragadt ember nem látja reálisan a problémáját és rettenetesen „énközpontú” képekben gondolkozik. És mivel az emberben alapvetően kódolva van a „bármi áron túl kell élnem” program, a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb, leggyorsabb és legáltalánosabb reakció egy párkapcsolati krízisnél a „hibás” azonnali felkutatása és számonkérése. A folyamat teljesen normálisnak és érthetőnek tekinthető, csak éppen nem vezet megoldásra. Sőt!
Sosincs olyan, hogy egy párkapcsolati válságért csupán az egyik fél a felelős. Ez a variáció nem létezik. Sokszor lehet azt is hallani, hogy „hát, 50-50%-ban vagyunk felelősek”. Na, ilyen sincs. Nem létezik olyan, hogy egy házasság vagy párkapcsolat megromlásáért pontosan ugyanannyi százalékban hibásak a felek. Az igazság minden esetben a kettő között van. Tehát mindkét fél egyaránt hibás, de nem ugyanolyan mértékben.
Nézzünk egy példát! Egy megromlott házasságban az egyik fél 80%-ban, a másik pedig 20%-ban hibás. Hogyan gondolkodjunk ebben a helyzetben a számokról? Először is, fogadjuk el, hogy a 20%-os felelősség ugyanolyan fontos a válság szempontjából, mint a 80%. Ugyanis a 20% kijavítása nélkül ugyanúgy nem lehet felállni a válságból, mintha a 80%-al nem kezdenénk semmit. Továbbá, ugyan a 20% lényegesen kevesebb a 80%-nál, tehát kimondhatjuk, hogy ez a fél kevésbé felelős az adott helyzetért, ez a fajta gondolkodásmód soha nem fogja az adott párt kivezetni a válságból, ugyanis az a „picike” 20% a semmihez képest rengeteg! Tehát a számokat a pároknak nem szabad egymáshoz viszonyítva értékelniük.
A számokat összességében, a kapcsolat szempontjából kell vizsgálni, de legfőképp azt a kérdést feltenni magunknak: én mit tettem ezért a válságért? Mi az én felelősségem a kialakult helyzetben? Ez lehet ugyanis a fordulópont. Ez az egyetlen irány, ami megfordíthat egy válságot! Egy súlyosabb házassági válságból abban az egy esetben lehet felállni, ha mindkét fél képes levenni a fókuszt a másikról és csak és kizárólag a saját elrontott százalékaival foglalkozni. A leghatározottabban ki tudjuk azt jelenteni, hogy másképp nem fog menni! A megoldás kulcsát akkor fogjuk megtalálni, ha teljes mértékben ki tudunk lépni a másik hibáztatásából, és helyette őszintén és minden idegsejtünkkel fel tudjuk vállalni azokat a hibákat, amiket mi és csak mi (nem a másik!) tettünk a válságunkért. Röviden és tömören: mindenki a saját kertjét gazolja ki, ne a másikét! És ha az egyik kertben sokkal kevesebb a gaz, akkor se hasonlítgassuk a két kert elgazosodási állapotát, hanem tüntessük el a legnagyobb alapossággal azt a csupán néhány szál gazt, ami pontosan ugyanúgy felel a válságunkért, mint a másik, gazosabb kert!
Kedves Feleségek, Férjek, Anyukák, Apukák, Menyasszonyok, Vőlegények, Barátnők, Barátok! Ha válságban a kapcsolatotok, a saját kertetek kigazolásával kezdjetek! El kell persze idővel jönnie annak a pontnak is, hogy együtt, békében és nyugodtan átbeszélitek, hogyan sikerült közösen összegyúrnotok azt a maszlagot, amit megalkottatok, de mindezt csak azután, hogy a létező legnagyobb önkritikával megvizsgáltátok és kezeltétek a saját felelősségeteket!
Gazold ki a saját kertedet, ültess színpompás virágokat, borítson minden négyzetcentimétert selymes, zöld pázsit és közben bízz a másik feledben, hogy ő mindeközben ugyanígy a világ legszebb kertjét igyekszik megteremteni neked! Amennyiben mindketten minden tőletek telhetőt megtesztek, a házassági válságokból igenis fel lehet állni!
(A szerző párkapcsolati mediátor.)