Tanuljon örömet, nyitottságot és lazaságot a gyerekétől!
Ha kisgyerekről és tanulásról van szó, elsősorban arra szoktunk gondolni, a szülő feladata, hogy mindenféle gyakorlati és elméleti ismeretet átadjon a csemetének, és közben még a példamutatásával is okítsa.
Ha kisgyerekről és tanulásról van szó, elsősorban arra szoktunk gondolni, a szülő feladata, hogy mindenféle gyakorlati és elméleti ismeretet átadjon a csemetének, és közben még a példamutatásával is okítsa.
hirdetés
hirdetés
Holott valójában kölcsönös folyamat zajlik köztük. Több értelemben is: egyrészt a szülő is tanulja az anyaságot, az apaságot, új kihívásokkal szembesül, amiket az új szerep és életszakasz hoz elé, és ez formálja a személyiségét.
Másrészt újra is tanulhat olyasmiket, amiket gyerekként még tudott, de a felnőtt lét megfakította. Már, ha nyitott rá, hogy rácsodálkozzon, hogyan látja a csemete a világot, és engedje, merje engedni, hogy ez hasson rá. Végtelen a sora annak, amit a gyermektől tanulhatunk, az alábbi csupán egy szubjektív válogatás.
Mindennek lehet örülni
Az egészséges gyerek alaphangulata az öröm. A felnőttnek már komoly ok kell, hogy örüljön, például egy munkahelyi siker, vagy egy régen várt találkozás. Felnőttként is örülünk néha „csak úgy”, ismerjük az élményt, mikor rácsodálkozunk, hogy kivirágzott a karácsonyi kaktuszunk vagy, hogy megjött a tavasz, de azért valljuk be, a legtöbben nem naponta többször, százszor élik át ezt a derűt, inkább kivételes pillanatként adatik meg.
A kisgyerek, noha előző percben még lehet, hogy durcás volt valamiért, máris teljes lényével repes a boldogságtól amikor felfedezi, hogy belekerült egy egész szem eper a fagyijába, vagy befordult a sarkon a kukásautó.
Ha valaki csöpögős idézeteket olvas arról: vegyük észre az élet apró szépségeit, nem biztos, hogy kedvet kap hozzá. A kisgyerekkel való együttélésben viszont állandó mintát lát az ember, hogy kell ezt csinálni. A legkönnyebb először a gyerek örömének örülni, a haladó szint, mikor saját okokat találunk.
