Tejfogsérülések

A tíz hónapos Peti mellől csak fél pillanatra lépett el az anyukája, miután az ágy szélére emelte a válláról levett fémvázas háti hordozót, amely stabilan állt. Csakhogy Peti nyújtózkodni kezdett anya után, és a következő pillanatban arccal előre a földre zuhant. Fölső ajka berepedt, pillanatok alatt hatalmasra dagadt, és elöntötte a vér. Csak percek múlva vált láthatóvá, hogy az esés következtében a négy fölső metszőfog szinte teljesen visszanyomódott a kisfiú ínyébe. Azonnal fogászati ügyeletre vitték, ahol a gondos vizsgálatot követően kijelentették, hogy nincs szükség semmilyen beavatkozásra, a fogak valószínűleg újra “kinőnek”, ám előfordulhat, hogy a maradó fogak csírája megsérült. Ez pontosan így is történt, a tejfogacskák idővel ismét kint voltak, de évekkel később, a maradó fogakon fehér foltok, apró zománchibák emlékeztettek az esésre.

 

A kétéves Zsófi a kismotorján száguldott, amikor az első kerék beleakadt valami kisebb kátyúba, ő pedig lerepült a motorról, és pont a szájára esett. A felső metszőfogai alaposan elmozdultak a helyükről, az ajka felrepedt, folyt a vér patakokban. Amikor az első ijedtség lecsengett, és Zsófi már nem sírt olyan keservesen, anyukája megpróbálta megszoptatni. Érződött, hogy nagyon érzékeny lehet a sérülés helye, ezért inkább csak óvatosan próbálkozott, de a szopizás nem csak vigaszként vált be. A fogak szépen gyengéden “visszamasszírozódtak” a helyükre.

 

A két és fél éves Emma szaladt, mint a szélvész, de közben hátrafelé pillantgatott. Így aztán váratlanul érte a kerti asztal felbukkanása. A sarka éppen az egyik felső metszőfogának ütődött, amelyből jókora darab tört le. A gyermekfogász óvatos lecsiszolás mellett döntött, majd a továbbiakban ecsetelést javasolt. A csiszolásra az éles, hegyes törésfelület miatt volt szükség, amely szopás közben sérülést okozott Emma anyukájának.

 

Jellegzetes veszélyforrások
 

A fogbalesetek jelenetős részét nem nagyon lehet megelőzni, hiszen az sem jó, ha az ember állandóan a gyereke nyomában van, és mindenféle eséstől igyekszik megóvni. Így nem tud elegendő tapasztalatot gyűjteni a biztonságos mozgásról, ráadásul túl félénkké is válhat. Az viszont alapszabály, és számtalan baleset mutatja, mennyire komolyan kell venni, hogy sehol, egyetlen pillanatra sem szabad magára hagyni a gyereket olyan helyen, ahonnan leeshet. Peti például megúszta volna az ijedtséget és fájdalmat, valamint a maradó fogak zománcsérülését, ha anyukája nem lép el mellőle.
 

Ugyanakkor a totyogók és kisgyermekek jellegzetes fogbaleset-áldozatok. Fejük még viszonylag nagy a testükhöz képest, így amikor esnek, a fejnek szinte mindig jut belőle, és sokszor bizony a fogacskáknak is. Ezért a lakáson belül azért van értelme a veszélyes magasságban levő éles sarkok kiküszöbölésének, ehhez egy-egy sarokvédő is elegendő. Új terepen, játszótéren érdemes addig a kicsi nyomában maradni, amíg tesz szert némi biztonságra, esetleg gyakorlatra a mászásban. A szokásos veszélyforrásokra nem elég egyszer figyelmeztetni, mert az sem biztos, hogy eljut a tudatáig. De ha például leültök, és figyelitek a hintát, körhintát, mérleghintát, és többször megmutatod, hogyan lehet kikerülni, miért nem szabad a közelébe menni, ha ülnek benne, milyen jellegzetes mozgást végez, akkor azért van esély, hogy elkerüli a fájdalmas ütközést. Különösen a kis vadócoknak kel el a többszöri figyelmeztetés például a csúszdázás illemszabályairól.

 

Mit tegyünk, ha megtörtént?
 

A legfontosabb, hogy vigasztald meg a gyereket. Ha már megnyugodott egy kicsit, mosd le óvatosan a vért és a koszt a szájáról, és próbálj képbe kerülni, mi sérült és milyen mértékben. Ha úgy tűnik, a fogakkal van gond (ez nem feltétlenül látványos, az elmozdulások például nem tűnnek fel mindig), érdemes mielőbb fogorvoshoz, ideális esetben gyermekfogászhoz fordulni, aki pontosan felméri, milyen sérülés történt. A fájdalmon és a fertőzésveszélyen kívül a legnagyobb problémát a maradó fogcsírák sérülése jelenti.